Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

1. Honfoglalás kora 895-900 (1000)

11. Az áll táján kis vaskés. 12. A jobb karon sima karperec, egymáshoz közel végződő, vékonyodó és egyenesen levágott végekkel. Ugyancsak a könyök táján fűzfalevél alakú bronzlemez, amelynek egyik vége kampóban, a másik gyűrűben végződik. A lemez felületét párhuzamos rovátkák ékesítik, melyek a középen átlós négyszöget, a végek felé háromszöget alkotnak. A nyak és a váll körül apró, páros pitykék két-két szegecskével; közülük egyik példányon gyenge domborodás, és a közepén horpadás látható, míg négyen a kampócskák felületét a kidomborodó központ körül két horog díszíti. Ugyanezeknél, a két horgocska közé fent szív alakú, alul tojásidomú tagocska ékelődik. 13. A kinyújtott karokon két sima karperec vékonyodó, egyenesre vágott, egymásra hajló végekkel. A különböző többi sírokból együttesen, de csontok nélkül kerültek elő egy csiholóvas háromszög alakú lemezzel és befelé hajló karokkal, hat gyöngyszem, kereszt alakú ólomlemezke, melynek felső oldala a felfűzés céljából kilyukasztott, oldalszárai ellenben hiányoznak, töredékes fehér fémlemezek, nyílhegyre emlékeztető vasdarabok. A régiségek száma 58, a temető korát a tizedik vagy tizenegyedik századra tehetjük. A székesfehérvári őstemetők mellékleteiről igen gyakran találunk ismertetést vagy leírást az Archeológiai Értesítő egyes évfolyamának lapjain, de az egészet Marosi Arnold dolgozta föl igen tanulságos és mindent magába foglaló felolvasásával, amelyet 1917-ben tartott az Országos Régészeti és Embertani Társulat ülésén. Gazdag leleteink legjobban bizonyítják Székesfehérvárnak pogány magyar kori szereplését. Vajon mennyit takarhat még a föld, a mi régi nagyságunk emlékeiből? A vezérek korából Székesfehérvárra vonatkozólag még egy adatot ismerünk, amely talán nem valószínű, de eléggé érdekes. Géza fejedelem nyugvóhelyéül Kottaner Ilona, a későbbi V. Lászlónak dajkája, Székesfehérvárt jelöli meg, és pedig a mai Sas utca környékén állott Szent Péter és Pál templom területén. Azt mondja ugyanis emlékiratában, hogy Lászlót, a csecsemőt, ebben a templomban ütötték lovaggá, a hely pedig, „St. Peter und Paul auf dem Platze auf Stuhlweissenburg, auf dem Grabe Herzoge Geysa, des Vaters des heiligen Stefans." Kottaner Ilona, úgy látszik a koronázás alkalmával hallotta ezt a dolgot említeni, amelynek hiteles igazolását azonban a történelem nem ismeri. Annyit kétségkívül konstatálhatunk ezen följegyzésből, hogy Székesfehérvár földjén megfordultak a fejedelmek, talán itt is alusszák örök álmunkat, hiszen Árpádról reájuk szállott örökség gyanánt a szeretete ennek a földnek, amelyben ősük is annyi gyönyörűséget talált.