Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

22. Végleges felszabadulás 1688

A másik levél így szól: „Legboldogabb és legtiszteltebb Barátunk! Szives üdvözletünket küldve értesítjük, hogy Gian Curtarant szerencsésen elértük.Res Legkegyelmesebb Császárja és Herman bádeni herceg, fővezér által szentesített rendelkezés szerint, Kegyelmességed szorgalmazása folytán, Zichy István gróf által vezetett hadi födözettel mindnyájan a szabadulás útján vagyunk, és melegen ajánlva a budai parancsnok kegyébe, a megállapított helyen számos felszerelt bárkát találtunk, s így, ha a felséges Istennek tetszik, holnap a Duna segélyével folytathatjuk utunkat, mit tudomásul adván, kívánjuk, hogy az Isten tartósan boldogítsa és jó egészségben részesítse. A Vezír, a Parancsnok és Zagardsi basa" Zenarolla nem említé, de egykorú följegyzésből tudjuk, hogy a vár átadásának más föltétele is volt. A Történelmi Tár az 1859-ik évfolyamban Hevenesi Gábor gyűjteményéből - Origó et Relatio Residentiae Albensis Societatis Jesu címmel - közli az érdekes följegyzést, amelyet hasonló szöveggel a székesfehérvári jezsuiták naplója is megőrzött. A föltételek szerint a törökök minden gyermeket tartoztak visszahagyni, akiknek szülői keresztények valának, a felnőtteket pedig nem volt szabad meggátolniuk, ha Székesfehérvárról elköltözni nem akartak. Úgy olvassuk, hogy a gyermekek állandóan sírtak, majdnem valamennyien, és eleinte sem cukorral, sem más édességgel nem lehetett őket megbékíteni, mert a törökhöz való visszatérést kívánták. Különösen sok baj volt az asszonyokkal, mert ezek semmiképp sem akarták elhagyni török urukat, akivel - állításuk szerint - boldogan éltek. A keresztények kiválogatását már a városba érkezett jezsuiták végezték, és körülbelül 50 gyermek került gondozásuk alá, hogy azután Buda és Győr legyen neveltetési helyük. A leírásnak egy részét teljes szöveggel átfordítottam magyarra, mert érdekes eseményről szól. Ez a rész a következő: „A városban 19 meg nem keresztelt egyént is találtunk: Aische, Kovács Gergely, bosnyák szökevénynek felesége, Ibrahim nevű fiával és leányával, Hankóval, mindannyian székesfehérvári származásúak; Hastiz 27 éves pécsi török, Umibal 55 éves özvegy asszony, aki török szülőktől származott. Aische, erdélyi anyától Székesfehérvárott született, 16 éves özvegy asszony, két éves leányával, Fatimával. Savhia, török özvegy, aki Pozsegából származott és 49 éves. Katalin Justuan két fia, Saban és Recheb." Mikor a vár a kereszténység birtokába került Batthyány Adám hűségesen teljesítette a föltételt, melyet a megadás előtt írt a török. így szól a levél: „Még egy kívánságunk vagyon, hogy az keresztényből lett törököket ne kívánják, akár 20 esztendős, akár 40, akár pedig 20 esztendőn aluli. Az kik törökké lettek, velük együtt kísértessenek az hová kívántatik, az ki pedig a keresztény hitre vissza akar hajlani, mi nem ellenezzük." Érdekes, hogy az egyezség dacára visszamaradt egy török, aki azután keresztény hitre tért, amelynek már korábban is tagja volt. Ez a keresztényből törökké, majd törökből kereszténnyé lett ember, Jurffy