Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)
22. Végleges felszabadulás 1688
erősített sasfészekben, tobzódott a török zsarnokság. Élénk világot vet erre az a levél, melyet a kecskeméti levéltárban őriznek: Kecskemét és Kőrös (Nagy) város kéttagú küldöttséggel fordult 1687-ben a budai pasához, kérve, hogy a két városra kirótt súlyos terheket némileg enyhítené. A pasa kemény hangon válaszolt a két városnak: a többi között azt írja Székesfehérvárról, (ahol a két magyar követet fogságba vetette): „Ti, hamis, hitetlen kutyák! Hat nap alatt mind a fával és szénával és azonkívül, amivel csak tartoztok, itt legyetek Fehérvárban, ha azt akarjátok, hogy ezt a két emberteket karóba ne vonassam, és titeket is vitézekkel fel ne raboltassalak" (Buda elveszte után a török Székesfehérvárt tekintette a magyarországi pasalik székhelyének, a fehérvári pasa pedig magát „budai pasának" tekintette). A két ember keserves hangon levelet írt a két városnak. A levél következőképpen szól: „Adgyon, Isten! Minden jót, kecskeméti és körösi bírák! Minket felküldettetek Fehérvárba, mihelyen a Vezér eleibe mentünk: szólni sem hagyott, hanem mindgyárt a Kalodában, Békóba veretett, amely felől szomorúan írhatunk. Hanem kérünk az Hatalmas Istenért, hogy mennél hamarabb jöjjetek föl, míg életben vagyunk, költséget is hozzatok, mert minekünk semmi sincsen. Az kívánságot az Bassa leveléből megértitek. Hanem mindenek felett viseljetek gondot reánk, mert Istentől megválva nincsen gyámolunk. A vezér azt parancsolja, ha hat vagy hét nap alatt nem lesztek, minket karóba vonat, a Császár-adót nem kéri, hanem szénát, fát és amivel tartoztok. Hanem magatokra úgy vigyázzatok, hogy az jövendőbeli dolognak végét jól meg kell érteni, sőt édes Bátyám Uram, Király István , az Istenért, én kérlek, hogy a Jámborok között forgassa állapotunkat, mert nekünk az itt való nyomorúság miatt meg kell halnunk, mert mind éjjelnappal békóstul az hidegen kalodában tartanak; sem pénzünk, sem kenyerünk, magatok is tudhattyátok. Költ Fehérvárban, 1687. Kegyelmetek szegény Rab Atyafia, Király János és Balai János. Az egy költséget adták meg Besnyei Pusztára, elvonták az Horvátok. A szénát és valamint lehet: mézet, vajat, sajtot, kalácsot hozton hozza a két város. Én Király János, kérlek, édes Bírám, hogy fiamnak két negyed búzát adasson kegyelmed." Eddig szól a levél, mint a székesfehérvári törökvilág történetének egyik jellemző emléke. A török uralom 1688-ban tört meg, Székesfehérvár felszabadult. Ennek a nagy és fontos eseménynek történetét egykorú ember megírta, aki szemtanú volt mert Székesfehérvárott a török kiűzése után viselt tisztséget. Ez a férfiú, Zenarolla János Pál, a székesfehérvári Szent Miklós egyház prépostja, aki olasz nyelvű könyvében számol be a vár bevételének saját szemeivel látott eseményeiről. Valószínű, hogy az ostromló sereggel jött Székesfehérvár alá. A munka 1689-ben jelent meg Bécs városában. Ez a nagy esemény így történt:
