Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)
1. Honfoglalás kora 895-900 (1000)
1. HONFOGLALÁS KORA A római világ rombadőlése felszabadítá Pannónia földjét, amelyen most már hat évszázadon át különböző népek vándoroltak. A mai Székesfehérvár földjén is kétségkívül áthúzódott az a hatalmas tömeg, amely barbár, hun, majd avar birtokba juttatá Pannóniát, de ennek az évszázados áramlatnak nyoma sem maradt a mi területünkön. Pedig a hunok harca itt zajlott le szomszédságunkban, és a tárnokvölgyi, meg a Duna körül lezajlott nagy emberirtás nyomait a százhalombattai dombok is állítólag megőrizték, és tizennégy évszázad után is regélnek ezekről az eseményekről. De, ha népvándorláskori emlékünk nincs is, a honfoglalás annál inkább összefügg Székesfehérvár történetével. Habár nem valószínű, amit Heltai Gáspárnak a tizenhatodik században írt krónikája említ, hogy Árpád már készen találta a római korból fennmaradt Székesfehérvárt, amely azonban Szent István koráig teljesen elpusztult, - mégis hitelt kell adnunk a Budai Krónikának, amely biztosabb adatokat mond Árpádról és Székesfehérvárról. Azt említi ugyanis, hogy Árpád Fejérvármegye földjét magának tartotta meg, miután a Csúcsos, akkor Noé hegyen tábort ütött. Thuróczi krónikája hasonlóképp ír: tábort ütött Noé hegyén Székesfehérvár mellett. A későbbi korú Kézai Simon mester krónikájában pedig ezt olvassuk: Átkelvén a Dunán, Árpád bevonult Pannóniába és azon a helyen ütötte föl táborát, ahol később Székesfehérvár épült. Ez volt tehát Árpád fejedelemnek első szállása. Noé-hegy Székesfehérvár honfoglaláskori emlékeihez tartozik. Ma már Csúcsos heggyé alakult évszázadok óta, pedig nagyon is megérdemelné a hely történelmi jelentősége, hogy a régi Noé-hegy elnevezést, mely a szőlőhegyre is kiterjed, visszaállítsuk. Elvétve hallani ugyan még a nép ajkán az ősi nevet, de bizony alig tudja már valaki, hogy ez a hely, talán a róla nyíló felséges kilátás és a természet szépségei miatt volt kedves Árpád fejedelemnek. És elpusztult a hegy tövében levő Noé község is, hírmondó sem maradt belőle, pedig 1451-ben még virágzott, és az ottani nemesek jobbágyai minden évben hat márka viaszt tartoztak még ekkor is adni a székesfehérvári templom főoltárának. 1486-ban viszont már azt említik a följegyzések, hogy elpusztult és lakatlan hely a fehérvári szőlőhegy mögött. Hogy Székesfehérvár a honfoglalás és a vezérek korában tényleg szerepvivő hely volt, a demkóhegyi ős-temető bizonyítja, amelynek leletei az eddig ismert pogány temetők között első helyen állanak.
