Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

20. Székesfehérvár bevétele és bukása 1601-1602

szolgaságba süllyedtünk, ismét a félhold lengett bástyáinkon, ahol még 86 évig maradt. A német katonaság árulásán kívül még egy, másik gyalázatos dolog is fűződik ezen esztendő történetéhez. Ortelius Redivívus említi, hogy „1602-ben néhány katona Székesfehérvárott Szent István templom egyik kisebb kápolnájában, ahol Lajos király nejét és leányát, Mária kisasszonyt temették el, a törököktől eddig megkímélt kriptaköveket éjjel a levegőbe röpítették, a holttesteket pedig ékességeiktől megfosztották. Mai napig sem tudjuk, hogy miféle katonák voltak, kik ezt az ocsmányságot elkövették." Az egykorú török történetírók szépíteni akarván a védő sereg árulását, nagyobbítani az ostromlók dicsőségét, az árulás fényéről mindent elhallgatnak, ellenben saját népük bátorságát annál inkább dicsérik. Pecsevi Ibrahim és Kjátib Cselebi egybehangzóan mondják a következőket: „Mikor a janicsárok az ostromsáncban ebédeltek és a nagy hőség miatt mindenki pihenni készült, egy Achmed nevű bátor fiatal ember, kezébe egy zászlót véve, léptenkint fölment a toronyba és a zászlót kitűzte. Erre a janicsárok és más harcosok felmentek a toronyba, az öt-hat hitetlen, ki ott volt, elszaladt és a hitharcosok a tornyot elfoglalták. Ám a hitetlenek úgy tettek, mintha semmi sem történt volna, mintha azt a tornyot már régebben elhagyták volna. Mikor azonban a mi hitharcosainkkal tele lett, azok annyire lövöldöztek onnan a várba, hogy a hitetleneknek a cselekvésre nem maradt idejük." A vár feladása után Isolano és tiszttársai török fogságba kerültek, a császár azonban már 1602. november 26-án megtette a lépéseket a kiszabadításra vonatkozólag. A rendelet így szólt: „O Felsége legkegyelmesebben elrendelni mätóztatott, hogy Pestnél és a többi csatározásoknál elfogott előkelő törökök öszszeírassanak és őrizet alá vétessenek, hogy általuk Isolano ezredes és a többi Székesfehérvárnál fogságba jutott becsületes harcosok kiváltassanak." Isolano azután tovább szolgált, küzdött a harmincéves háborúban és 1640-ben halt meg. Sajátságos, hogy a bellicum nem indított haditörvényszéki eljárást Isolano és társai meg az egész katonaság ellen, holott - a Székesfehérvár 1593. évi ostrománál jelen volt - gróf Hardegg Ferdinándot kivégeztette 1595-ben, amiért Győr városát feladta a töröknek.