Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

20. Székesfehérvár bevétele és bukása 1601-1602

103/ Azt mintha immár az basa nem érti, Jancsár az bástyán kezde mind behágni, Asszonynépeket kezdé széjjelkapni, Az közt kit érhet, mindent kezde vágni. 104/ Töltéstül kapu meg sem nyittathaték, Addig az népség mind úgy odatorlék, Soknak az béli tiprásban kiomlék, Hátul töröktűi mert vágaték, öletek. 105/ Ott az kapitányt az hat hadnagyokval Níhány fű török vivék jancsárokval Vezér basához, nagy sok hazugságval, Ajándékozák aranyos kaftányokval. [20a] 106/ Rettenetös rút romlás ez lett vala, Palota-kapunál levágattak vala, Inkább egymáson mind ott holtak vala, Mind német, magyar ígyen vesztek vala. 107/ Nagy sok jó vitéz ott akkor elvesze, Az fűmarsalknak ezt mívelé hite, Holott jól láták, vár elromlott szinte, Meg nem tarthatja akkor soha senki. 108/ ím, köztök azért nehányt megnevezek, Főemberek, kik akkoron vészének, És az helben jól vitézkednek, Halállal, rabságval, sebbel fizetének. 109/ Ztt fűkapitány gróflnsulan vésze, Véle Friderich Herbmestein ott vésze, Maximilian Heisenstein es vésze, Constantinus gróf Liechtenstein es vésze. 110/ Alexandrinus Siffer ötöd vésze, Albert Czernemi az hatodik vésze, András Malines, az félkezű vésze, Hans Esser, nyolcad, megölék, ott vésze.