Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

20. Székesfehérvár bevétele és bukása 1601-1602

79/ Rémült hajdúság igen ijedt vala, May András zászlós kapott vala, Wathay kapusáncban futott vala, Népét biztatván, török megszűnt vala. 80/ Azonban lásd, itt mely dolog történek, Magyar nemzeten mely gyalázat esék, Hajdúk magokban aztot elvégezek, Hogy a bozótot az nyakokban vegyék. .] 81/ Bánom katonák magok nem gondolák, Ok is ezt látván sokan hírek hagyák, Zászlók s hadnagyok hagyván, nádat buják, Kilencen végig az sárt csak megállák. 82/ Az többi mind az rétre szökött vala, Az hajdúkban is százhúsz maradt vala, Sziget-kapunál, azmely kis sánc vala, Abban megtartván, maradtanak vala. 83/ Szintén már estve ez dolog lett vala, Az több hajdúság mind elszökött vala, Kapitány szigetet pusztán hagyta vala, Maradék néppel várban szorult vala. 84/ Teljes nyolc napja az szállásnak vala, Szigetben álgyút az török vont vala, Mármint szereti ugyan, lövi vala, Ingovány felől földig törte vala. 85/ Ez ellen belől kapitány csinála Egy retirádát, baranábúl rava, Földdel az közit megtöltette vala, Jó részt az várban kinn szakasztott vala. 86/ Nem sokkal rosszabb keretesnél vala, De hogy alacsonyb, az igen árt vala, Monostorbástya hogy kész még nem vala, Török eztet is igen lövi vala.