Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

20. Székesfehérvár bevétele és bukása 1601-1602

55/ Igen az munkát sietteti vala, Üdvűvétetlen jól forgolódik vala, Jeles és eszes olasz ember vala, Csuda, oly gyorson mit épéttet vala. 56/ íme, basa is ezt gyorson megérté, Székesfejérvárt herceg hogy épété, O is sietve az hadat készété, Tavali úton hamar költözteté. L] 57/ Nám két holnapja épétésnek vala, Tél-túl az váron sok rés nyitva vala, Basa jövését már jól értik vala, Az fűkapitány postán fölírt vala. 58/ Gyorson élést és új népet küldjenek, Régi németek mert várbúi kimennek, Épétő népet katonák vivének, De nagy az munka, kit el nem győzének. 59/ Immár az basa közel jutott vala, Véletlenképpen gyorson elért vala, Kisasszony hónak ez elein vala, Roszburm s Kollonich készültének vala. 60/ Tének szekere élést, indulának, Hat zászlóalja németet választanak, Szabad hajdút is ezért elhozának, Nagy Győrbűi ezzel gyorson indulának. 61/ Öszögében ott az vár szintén vala, Sem ép, sem puszta, csak nagy rosszul vala, Marsaik s Kollonich arra felelt vala, Ök két hétre megsegétik, mondták vala. 62/ Rakodtaták benn valók morhájokat, Feleségeket, s kiküldék lovokat, Mint szállott várhoz, készetek magokat, Félsz igen bánta ott az új hajdúkat.