Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

19. Felszabadítási kísérletek 1587,1593,1598,1599

sebb csete-paté volt, állítólag 190 török esett el. Közben Schwarzenberg is egyesült Nádasdyval, és a többi török lovast közös erővel futásra kényszerítették. Régi írások úgy mondják, hogy a várba visszavonuló török lovasság terhétől leszakadt a híd, a menekülők jó része a sáncárok vizében találta halálát. Erről az ütközetről mondja a krónikás: „Szép lovakat, gazdag fegyvereket nyertek a győzők, de a várba nem mehettek." A következő év ismét Székesfehérvár alá hozta Nádasdyt és Pálffyt csapatjával. Úgy mondják, hogy ekkor az egyik külváros már kezükben volt, a várkaput petárdával akarták szétrobbantani. A török ébersége azonban meggátolta a szándékot, Székesfehérvár bevétele nem sikerült. Nagy fontosságúak voltak ezen ostromok, bár a császár számára eredménnyel nem végződtek, azt igazolják, hogy Székesfehérvár felszabadítását a császári hadsereg és a magyar közvélemény első rendű érdeknek tekintették.