Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

18. Törökvilág Székesfehérvárott 1543-1601

9. Sziget városrész: Mészáros Benedek háza, eladatott Kontor Mihálynak, Gyérei András háza. 10. Szentkirály utca városrész: Szentkirályi templom dűlő félben van, megtartotta Szefer bin Musztafa fürdős és árát ki is fizette. Mészáros Ferenc háza, megvették Tóth Mátyás és Csonkor Jakab. 11. Kis utca városrész: Tóth Tamás és Szálai György házát eladták Prémes Mihálynak. 12. Inkován városrész: Barbél Tamás, Asztaljáró Péter háza. 13. Búzapiac városrész: Nagy Éliás háza. Eddig szól a defter, amely nemcsak törzsökös magyarságú lakóinkról emlékezik meg, hanem olyan utcákat is felsorol, melyeknek ma már helyét sem tudjuk. A defterek megőrizték a székesfehérvári parancsnokok és az őrség névsorát, megjegyezvén a zsold nagyságát is. 1546. március 3-tól májusig Hasszán aga volt a várparancsnok, helyettese Musztafa Kiája, számvevő pedig Khurrem Kjátib. Sokkal érdekesebb a következő defter, amely szerint 1551. december 28-től 1552. december 16-ig a várparancsnok tisztségét, Ali dizdár viselte, a helyettes Musztafa Kiája, tüzér parancsnok Ali Iszmaili. Alattuk 44 szakasz janicsár 425 emberrel és egyéb katonaság 518 emberrel képezték a vár őrségét. A várparancsnok 50, a helyettes 30, a tizedesek 8 és a közlegénység 6-7 akcsét kaptak naponként. A többi évekről szóló defterek nagyjában hasonlók és különösen a zsoldlajstromok érdekesek. 1556-ban a székesfehérvári ulufedzsik (lovas katonák) 400 emberből álló négy szakaszában Szefer Diváne, Veli Szkender, Mohamed Diváne és Szkender Diváne voltak az agák, a parancsnokok. A Történelmi Tár 1881-ik évfolyamában találtam a második agának, Veli Szkendernek fenyegető hangon írt levelét, amely következő: „Bírák, kik az hatalmas császár birtoka alatt lakoztok, akár spáhiak jobbágyi, akár bég jobbágyi legyetek, mindennek parancsolok ezennel, ha fejeiteket szeretitek, valamennyi szekér köztetek vagyon, mind behozzátok, - az férfiak fejszékkel jöjjenek, az asszonyállatok lapáttal, kapával, teknővel három napi munkára. Valaki életét kívánja, ebbe egyebet ne merjen tenni, mert kit levágatok, kit rabbá teszek bennetek. Ez levelet igen hamar hordoztassátok, sehol meg ne késsék, hogy senki azzal mentséget ne vehessen. Ez levél Fej érvárról pénteken költ, 1556. Veli bég. Továbbá valahol fehérvári ember vagyon köztetek, mind bejöjjön, ha életét kívánja, - bátor soha ide ne jöjjön ennekutána, ha siketségre veszi ezt." Természetes, hogy ezt a levelet amelyhez hasonlót még többet is fogunk közölni, nem török bég írta, hiszen mindegyik tartott íródeákot, akinek teendője a levelezés volt. Érdekesen ismerteti az ilyen íródeákoknak, az úgynevezett tyátoknak szereplését Takáts Sándor, aki az egykorú adatok alapján vázolja meg a török és a magyar urak között folytatott levelezések kultúrtörténeti jelentőségét. És elismerjük mindannyian annak igazságát, ami Takáts Sándor könyvének