Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)
17. Székesfehérvár bukása 1543
Téves tehát időrend dolgában az egykorú Stella, Jovius és Istvánffy elbeszélése, mert a polgárokat ekkor nem végezték ki, hanem csak szeptember 16-a után, midőn Szolimán elhagyta Székesfehérvárt és Achmet szandsákbégre ruházott minden hatalmat. A három író, ismétlem, igazat mond, de a dátumot eltéveszti, az okot pedig mely a vérengzésnek szülője volt, egy másik török írónál, Pecsevinél találhatjuk meg. „A magyarok - írja Pecsevi - könyörögtek, hogy kegyelmet meg is nyerték, sőt a királyok temetkező helyéül szolgáló nagy-templom is kezükben hagyatott. Később azon ürügy alatt, hogy bort szállítanak be kívülről, a hordókban fegyvereket és hajdúkat vittek a városba, s ezeket házaikban és a nagy-templomban rejtették el. Néhány ezer gyaurt rábírtak, hogy a várost támadják meg. A szandsákbég tudomást szerezvén e csínyről, kutatást tartott a házakban, a nagytemplomban. A bég megtalálta a becsempészett fegyvereket és a hajdúkat. Ekkor mindnyájat leölette, javaikat elvette, eladatta házaikat s ezeknek az árából a hosszú város kapujának nagy tornyát építette, majd a nagy-templomot is kiürítette, azt dsámivá alakította." Az egykorú írók tanúsága szerint Achmet bég a város közelében levő szabad térségre hivatta a város lakosait, mégpedig azon ürügy alatt, hogy a hűségesküt fogják letenni. A jól fejlett, erős izomzatú férfiak közül majdnem ötszázat, leberetválva és megnyírva, rabszolgák gyanánt Konstantinápolyba küldött, a többit pedig irgalom nélkül felkoncoltatta. Ekkor szenvedett vértanúhalált Szigethy Tamás, az utolsó városbíró is. Achmet kifosztotta a bazilika kincseit, elvitt mindent, ami arany, ezüst volt. Szolimán ezért megbüntette őt, de utóda még kegyetlenebb volt, mert a királyok sírjának sem kegyelmezett. Zápolya János holttestét kidobatta a bazilikából, mert szerinte ez nem odavaló, hiszen Zápolya nem volt király, csak a török szultán helytartója. Székesfehérvár akkori lakosai a Szent Mihály templomban földelték el az utolsó nemzeti király hamvait, amely a Búzapiac azon helyén állt, ahol ma a Mária szobor hirdeti az 1831. év kolerajárványát. Székesfehérvár gyászos bukása általános részvéttel tölte el a magyar nemzetet, sőt a külföldi is meghatódottsággal értesült a sorsunkról.
