Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

16. A törökvilágot megelőző állapotok 1527-1543

hatunk, amely ezt mondja: „A felséges templom egyéb ékességén kívül, mellyel fejedelmileg elhalmozták, a régi királyok márvány síremlékei miatt leghíresebb." A Szent Miklós egyházról, mely a külvárosban feküdt, annyit tudunk, hogy a tizenharmadik század alkotása volt. Egyébként már többször említettük azt a szerepet, amely ezen templom föladata volt a királyok koronázásánál. A Szent Péter templom helye a Sas utca és a mai gimnázium környékén volt. Állítólag IV. Béla szenteltette föl, hogy itt koronáztassa meg magát. Nevezetes dolog, hogy ebben a templomban ütötték fel a lovagokat, miként 1527-ről említi Ursinus Velius: „A király a Szent Péter templomba menvén és ott kis ideig tartózkodván, ebben a templomban trónt csináltak, amelyre leülvén, az oda érkezett különböző nemzetekből az aranysarkantyús vitézeket fölavatta." A Szent Imre kápolna a mai hasonnevű köz környékén feküdt. Róla már Szent István koránál tettünk említést. Szent István kápolnájáról nem kell újra szólanunk, hiszen épp Ferdinánd koronázásánál említettük a tudnivalókat. A Szent Márton kápolna körülbelül a mai Széchenyi utcában, talán a Zsigray ház környékén állott. Szent Domokos kápolnájának helyét a mai Vásártér felső részén gyaníthatjuk. A Szent Mihályról címzett templom minden valószínűség szerint azon helyen volt, ahol a kolerás idők emlékére emelt Mária szobor áll. Ezt a templomot az Ágoston rendű szerzetesek kezelték, és éppen a török hódoltság kezdetén igen fontos történelmi esemény fűződött hozzá. A Szent Jakab templom a mai székesegyház helyén állott, és fontos dolog megemlíteni azt, hogy a templom kapujának egy részét 1867-ben, midőn a székesegyház javítását végezték, megtalálták ugyan, de - el is pusztult az érdekes régi kődarab. Az Ingovány városrészben levő templom helyét nem ismerjük. A keresztes vitézek konventje és temploma a mai Szigetben feküdt. Alapítását, miként már mondottuk, Martirius esztergomi érsek és Eufrozina királyné, III. Bélának anyja eszközölték. Virágzó, hatalmas terület volt ez a templom és a keresztesek birtoka a török uralom előtt, és Székesfehérvár kórházainak vagy talán orvosainak ősét itt kereshetjük. Nagyon fontos, s a keresztesek és a város viszonyaira élénk világot vet azon körülmény, hogy 1539-ben Dalmady Sebestyén, keresztes prior panaszt emelt Zápolya Jánosnál, mert a székesfehérvári polgárok Takács István nevű jobbágyot meggátolták a házépítésben. A támadás birtoksértés volt, és az oklevél, melyet Károly János írt ki a keresztesek jegyzőkönyvéből, már csak azért is nevezetes, hogy Székesfehérvár akkori hatóságának és néhány polgárnak nevét is megemlíti. Az oklevél szerint Gémes András városbíró, Kántor János, Szabó János, Torma Bence, Szabó Mihály, Köntös Sebestyén, Földes László, Deák Bertalan, Deák Balázs és Szárazy Ferenc voltak a támadók.