Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

15. A mohácsi vész. Az utolsó nemzeti király és az első Habsburg 1516-(1526)-1527

dig olyan pompa kifejtése mellett, hogy az egykorú írók a legnagyobb magasztalás hangján szólnak róla. Ez a koronázás és ez az esküvő volt az utolsó Székesfehérvárott. Erről az utolsó eseményről az egykorú Istvánffy följegyzését adom magyar fordításban, amely így szól: „János a menyasszony elhozására Brodaricsot, Perényi Pétert, Werbőczit és Drugeth Istvánt küldötte követségben, akik Lengyelországból először Kassára, innen Budára vitték nagy fényesség és ragyogás között a menyasszonyt. Budán három napig megpihenvén Székesfehérvárra indultak, ahol már várta János a megérkezést, mégpedig azon szándékkal, hogy az esküvővel együtt az arának megkoronázását is eszközöltesse. A székesfehérvári mezőn néhány remek szövésű phyrigiai sátort állítottak, amelyekben János a jegyest várta. Barátságos kézváltás és kölcsönös, bár nem hosszú beszélgetés után a városba vonultak. Páratlan fénnyel történt vasárnap az esküvő, majd a boldogságos szűz templomába mentek, ahol a szertartás elvégzése után az új asszonyt megkoronázták." Veress Endre, aki az összes kútforrások és egykorú levelek fölhasználásával igen értékes könyvben írta meg Izabella királynénak életét, a székesfehérvári ünnepségről is alapos részletességgel emlékszik meg. Elmondja, hogy Verancsics Mihály üdvözlő verset írt az esküvő alkalmából, Bari Jakab orvos pedig, aki Izabellának testi és szellemi fejlődését gyermekkorától ismerte, levélben örökítette meg az esküvő szertartásait, s a fiatal ara és az idős vőlegény kinézéséről, drágakövektől ragyogó ruhájukról részletes jelentést írt: „Izabellán - mondja ezen adatok felhasználásával Veress Endre - virágos atlaszból szabott menyasszonyi köntös volt, vont arannyal hímezve, nyakán gyöngy, fején rubintos párta. János királyon zöld tafotás aranyos atlasz mente, rajta hermelinnel bélelt, arannyal kivarrott dolmány, amihez a király szín nadrág és térdig érő, szederjes szövetből készült csizma kitűnően illett. Oldalán ékkövekkel kirakott kard, fején forgós kalpag volt." Igen érdekel minden székesfehérvári embert Veress Endre könyvének azon fejezete, melyben nemcsak azt sorolja fel, hogy a koronázás alkalmából kik voltak Székesfehérvár falai között, hanem a nászajándékokról is részletesen megemlékezik. A könyv ezen leírását, amely egykorú adatokra és följegyzésekre hivatkozik, annyira fontosnak tartom Székesfehérvár utolsó nagy napjának megrajzolása végett, hogy helyesnek vélem az egészet közölni. így szól Veress Endre leírása: „A kettős nemzeti ünnepségre az alábbiak jelentek meg a magyar koronázó városban. Külföldiek közül Salm Miklós gróf 60 főnyi kísérettel 'az magyar urakkal Bécsből', Ferdinándot képviselve, aki 'igen szép ajándékkal meglátá az barátját'. Ortenburg Móric gróf a bajor fejedelmek, Mathzan György a brandenburgi vá-