Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)
15. A mohácsi vész. Az utolsó nemzeti király és az első Habsburg 1516-(1526)-1527
Ferdinándot november 3-án, Anna királynét pedig másnap koronázták meg. A szertartást végző főpap, Podmaniczky István nyitrai püspök volt, ugyanaz, aki egy év előtt Zápolya János fejét illette a szent koronával, míg a királyi hatalom jelvényeit Perényi Péter, Thurzó Elek és Szentgyörgyi Farkas tartották, a szent korona viszont a köszvény miatt hordszéken ülő, Báthory István kezében volt. A koronázás szertartását, annak fényességét a szemtanú és maga is szereplő, Ursinus Velius írta meg bő részletességgel, egyúttal kiterjeszkedik arra az egyházi beszédre, amelynek szónoka ő maga volt. Megemlíti, hogy a király és a királyné a mise alatt megáldoztak, és 100 aranyat helyeztek királyi adomány gyanánt az oltárra. Sokkal fontosabb ennél azon följegyzése, hogy a koronázás után a király a Szent Péter templomba vonult. Útját bíborszínű posztó borította, az ünnepélyes menet alkalmával pedig kísérői arany és ezüst pénzt szórtak a nép közé. Ursinus Velius leírásának van egy része, amely Szent István kápolnájáról tesz említést, megmondja a helyet is ahol feküdt, és így Székesfehérvár helyrajzához a szemtanú tollával leírt igen érdekes adatot szolgáltat. Rendkívül fontos ez a följegyzés, mert ennél többet úgy sem tudunk Szent István kápolnájáról. Az értékes szöveg magyar fordítása a következő: „Gyönyörű lóra ülvén, a városból Szent István kápolnájába vonult, mely a külváros határán, Buda felé fekszik. Püspökök, főpapok, főurak, grófok, nemesek és különböző nép, nagy számban kísérték őt, részint lovon, részint gyalogosan. A király előtt öt zászlót vittek. A kápolna előtt aranyos szövettel borított, gyönyörűen készített sátor volt: a király itt a körüskörül álló nép előtt újólag esküt tett, és a népnek hosszasan olvasott a haza védelméről, a köteles engedelmességről; bőven beszélt a néphez a sátorból, a nép pedig újongó hangon magyarul válaszolt és a királynak szerencsét, boldog kormányzást és győzelmet kívánt Istentől." Érdekes dolog, hogy a király ajkáról elhangzott koronázási esküt a rendek teljes szöveggel beiktatták a Corpus Jurisba, amelynek lapjain a latin szöveg ma is olvasható. A magyar fordítás a következő: „Mi Ferdinánd, Isten kegyelméből Magyar és Csehország királya, esküszünk az élő Istenre, szent anyjára, a boldogságos szűzre és Istennek minden szentjeire, hogy az anyaszentegyházat, a főpapokat, főurakat, nemeseket, a szabad királyi városokat és az összes rendeket kiváltságaikban, szabadságukban, jogaikban, szabadalmaikban, régi előnyeikben és elismert szokásukban meg fogjuk tartani, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, néhai Felséges András királyi törvényeit épségben tartjuk, Magyarország határait és amik bármiféle címen és joggal hozzá tartoznak, el nem idegenítjük, nem apasztjuk, sőt amennyire tőlünk telik, gyarapítjuk és növeljük, mindazokat teljesítvén, amiket a rendek és az egész Magyarország közhasznára, dicsőségére és előnyére teljesíthetünk. Isten minket úgy segéljen és az ő szentjei."
