Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)
15. A mohácsi vész. Az utolsó nemzeti király és az első Habsburg 1516-(1526)-1527
A székesfehérvári királyválasztó gyűlés és koronázás egyáltalán nem tetszett az ellenpártnak, amely Ferdinándot, Máriának, II. Lajos özvegyének fivérét akarta trónra ültetni. Ez az ellenpárt Pozsonyban tartott gyűlést, és a jelenlévők Ferdinándot meg is választották. Az ellenfél egyébként maga is nagyon törtetett a királyi trón felé, és egyik levelében a székesfehérvári gyűlés résztvevőit istentelenek gyülevész hadának nevezte. November 28-án viszont azt írta Batthyány Ferencnek, hogy Zápolya János Magyarországnak nem törvényes, hanem csak feltolakodott uralkodója, aki nem a nagykapun, de egy hátulsó résen és csalárdsággal nyomult az országba. Hogy mennyire gyűlölte Ferdinánd az új királyt, kitűnik abból, hogy december 5-én kelt levelében úgy beszél róla, mint aki „gazsággal és gonosz mesterségek által törekedett a királyi címre magát felküzdeni". Ferdinánd célt ért, és egy év után nagy változás történt Székesfehérvárott. Ismét koronáztak és most az ellenfél, Habsburg Ferdinánd lett a király. Ez az esemény 1527. november 3-án történt. Antwerpenben megjelent leírásból az egész ünnepség lefolyását ismerjük. A megkoronázandó király Buda felől jött seregével Székesfehérvárra, és a mai vásártér területén tartott pihenőt. Majd a régi budai kapun, illetőleg a mai Nádor utcán át a város falai közé vonult, mégpedig olyan pompával, amely Mátyás király és Beatrix házasságának fényességére emlékeztetett. Az antwerpeni könyv így mondja el a dolgot: „Legelői 600 huszár lovagolt, maga mellett mégegy paripát vezetvén. Utánok jött Hardegy Gyula 1000 lovassal és gróf Rechenberg a zenekarral, továbbá apró zászlókat és gerelyeket tartó 50 huszárral. A következő csapat, gróf Auersperg György vezetésével a stíriai országnagyokból állott, akiket az osztrák vezér, gróf Lichtenstein követett 150 lovasával. A hatodik csapatban fényes kíséret között a királyi család tagjai, utánok a királyi testőrök és 90 nemes ifjú jöttek, valamennyien díszruhában és lóháton. Majd változott a kép, gróf Salm Miklós vezetésével a főrendek és kétszáz páncélos vitéz vonult el a szemlélő előtt. A tábori zászló után a spanyol főurak, uralkodó fejedelmek és a királyi család tagjai következtek, majd Ungnad András jött húsz lovasával, akiknek ruhája aranytól és drágakövektől ragyogott. A tábori zenekar, udvari tisztviselők és az országnagyok hatalmas csoportja után a magyar püspökök lovagoltak közvetlenül a király előtt, akinek oldalán a magyar címert vivő herold, Báthory István nádor és György brandenburgi fejedelem mentek. Ferdinánd király fehér lovon ült, fölötte püspökök vitték az aranyszövésű mennyezetet, kíséretében pedig a királyné és a szerencsétlen sorsú II. Lajos özvegye valának. A király után lóháton és díszes kocsikon a megkoronázandó királyné hatalmas kísérete jött, majd gyászruhában az özvegy királyné udvarhölgyei zárták be a vakítóan káprázatos menetet, a katonaság és a nép sorfala között.