Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története I. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1998)

14. II. Ulászló. Székesfehérvár bevétele és visszavívása 1490-1516

diájából viszont azt említem, hogy a felnégyelt holttest egy részét nálunk akasztották föl. Orvostörténelmi adatok szerint II. Ulászló uralkodása alatt, 1496-ban igen erős pestisjárvány dühöngött, amelytől csak úgy tudott a király megmenekülni, hogy a Vértes hegységbe vonult, 1510-ben a pestis elől Pozsonyba menekül, majd amikor egyik udvari embere szintén megbetegedett, a morvaországi Bródba tért, miként Istvánffy írja, nem annyira saját, mindinkább gyermekei élete miatt aggódván. Ugyanezt említi a király is azon levelében, amelyben az ország lakosainak értésére adja, hogy távollétében Perényi Imre nádor teljes hatalommal felruházott kormányzó. A levelet Pray György említett gyűjteményében találtam, és a reánk vonatkozó részben magyar fordítása így szól: „Az egész Magyarországon mindenütt dühöngő pestis veszedelme és félelme miatt saját életünk és fenséges gyermekeink megóvása végett ide, Bródba vonultunk, elhatározván, hogy nem távozunk innen, sőt inkább itt leszünk, itt maradunk, míg ez a dühöngő pestis elmúlik és lecsendesül, hogy azután biztonságban visszatérhessünk." Ulászló egyébiránt vérhasban is megbetegedett, mégpedig Székesfehérvárott. Megemlíti ezt Tamás győri püspök fönebb közölt levele, erről szólnak Tranchedino Ferenc és Vinercati Tádé jelentései, amely utóbbiak egyúttal azt is följegyezték, hogy Ulászló Budára ment betegsége miatt, ahol néhány napig igen rosszul volt. Ekkor már halálának híre is elterjedt, azonban orvosa, Manardo János meggyógyította őt. A két milánói levél megdönti tehát az eddig elfogadott állítást, hogy Ulászló Veszprémben, Báthory Lőrinc palotájában feküdt betegen. II. Ulászlót egyébiránt sok esztendőn keresztül köszvény is gyötörte, amelyhez Zsámboki János, vagy a reneszánsz elnevezés szerint, Joannes Sambucus még azt is hozzáteszi, hogy ez a köszvény kezdetben enyhébb jellegű, majd mindinkább súlyosbodó lázakkal szövődött, amelyek halált vonnak maguk után. Nem látszik valószínűtlennek, hogy a köszvény által elgyengült szervezetet hagymáz döntötte sírba. Fiának, Lajosnak egyik levele, amelyet nagybátyjához intézett, részletesen leírja a király halálát és megemlíti, hogy a köszvényes fájdalmakhoz minden ok nélkül lázak járultak, és a betegség oly súlyossá vált, hogy nem lehetett az életét megmenteni. Hasonlóképp írt Istvánffy is. Ulászlót a székesfehérvári bazilikában temették el. Sírfeliratát 1543 óta Bécsben őrzik, és az a következőkben mondja el a halált: Az Úr 1516. évében, március hó 13-án, a budai várban délután 6 órakor meghalt fenséges Ulászló, II. Kázmér lengyel királynak fia, Magyar, Cseh és Horvátország királya. Élt 58 évet, 13 napot és Magyarországon 25 évig, 5 hónapig, 23 napig, Csehországban 14 évig, 6 hónapig, 23 napig uralkodott. A második koporsóban felesége, Anna.