A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)

SOLYMOSI LÁSZLÓ: A székesfehérvári káptalan hiteleshelyi működésének főbb sajátosságai az Árpád-korban

zsidók foglalkoztatták. Két eset kellően érzékeltette a fehérvári káptalan jelentőségét. Miskolc nembeli Panyit bán 1272-ben Szent István ünnepének 15. napján (szeptember 3-án) a fehérvári káptalan előtt kötött egyezséget Hahót nembeli Miklóssal Zala és Sopron megyei birtokok átengedéséről és 82 szolga Borsod megyébe történő áttelepítéséről, és egyben a megállapodás betartására esküt tett a bazilikában.

65 A Gutkeled nemzetség tagjai 1275 nyarán ugyancsak Fehérvárott a Bihar megyei Egyedmonostor kegyuraságáról intézkedtek.

66 A fehérvári káptalan, mint Árpád-kori hiteleshely élvezte azokat az előnyöket, amelyek sajátos helyzetéből adódtak. Nevezetesen, hogy Szent István alapította, hogy 1083-ban szentté avatott alapítóját itt temették el, hogy a bazilika papsága korán kapcsolatba került a királyi oklevéladással, prépostja rendszerint kancellár, illetve alkancellár volt, s ráadásul az ország közepén, a világi kormányzás egyik központjában működött. Mint hiteleshely messzemenően kihasználta az ebből adódó lehetőségeket. Ennek tulajdonítható, hogy országos hatáskörrel tevékenykedett. • JEGYZETEK Erről összefoglalóan legutóbb Solymosi László: A bencés konventek hiteleshelyi oklevéladásának kezdetei. In: Möns Sacer. 996-1996. Pannonhalma ezer éve. I. Szerk. Takács Imre. Pannonhalma, 1996. 481-498. Az oklevelek összegyűjtését három munka nagymértékben segítette. Békefi Rémig: A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig. Budapest 1910. 225, 227-228, Sörös Pongrácz: A székesfehérvári őrkanonokság története 1543-ig. Századok 50(1916), 568-571, Györffy György: Az Árpádkori Magyarország történeti földrajza. II. Budapest 1987. 366-372.