A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)

SOLYMOSI LÁSZLÓ: A székesfehérvári káptalan hiteleshelyi működésének főbb sajátosságai az Árpád-korban

DF 230031 (Veszprémi kápt. hiteleshelyi lt., Metales 14), kiadása: Hazai okmánytár VI. 163-165. A keltezetlen oklevél tartalma jól beleilleszkedik a birtokviszonyoknak az 1250-es évek közepén lezajlott országos, illetve helyi (veszprémi püspöki) felülvizsgálatának folyamatába. Datálását az is segíti, hogy a benne szereplő Absalon püspöki tiszttartót 1256-ban, Ciprián udvarnokispánt pedig 1255-ben említik. Fejér IV/2. 403-404, Hazai okmánytár V. 26-27. Vö. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico-diplomatica. (=Reg. Arp.) I -II/4. Szerk. Szentpétery Imre, Borsa Iván. Budapest 1923-1987. 1685. sz. Az oklevelet 1402. évi két átírása így minősítette: litteras ... sigillo ... memoriali consignatas. DF 200386, 200387 (Veszprémi püspöki lt. Erek 2, Tátika 8). DF 259824 (Révay család Gyulay lt. 3-35), kiadása: Hazai okmánytár VI. 96-97, fényképe: Mikóczi Alajos - Solymosi László: Nagybajom története. Kaposvár 1979. 80. lap után az 1. kép. A oklevél, amely a Győr nemzetségbeliek augusztus 20-i fehérvári esküjének elmaradásáról és következményéről tájékoztatott, nagy valószínőséggel 1256. augusztus 25-én készült, mivel a nemzetség ügyfelei ezen a napon Fehérvárott tartózkodtak, és más ügyben a káptalantól oklevelet szereztek. Hazai okmánytár VII. 5152. Vö. Reg. Arp. 1133. sz. A keltezetlen oklevél hátlapjára írták: memoriales pro comité Corrardo super possessionibus, szövege pedig a káptalan korábbi ilyen okleveleire hivatkozott: iuxta continentiam litterarum nostrarum memorialium. Marsina II. 369-370, 423. A két keltezetlen oklevél után a memoriális pecsét nyoma 1275. évi oklevélen is megmaradt. DL 40127, kiadása: Hazai okmánytár VII. 155. Az esztergomi káptalannak 1243-ban már volt kisebbik pecsétje. Monumenta ecclesiae Strigoniensis. (= Mon. Strig.) I. Ed. Ferdinandus Knauz. Strigonii 1874. 355. Említi: Kumorovitz: A magyar pecséthasználat (12. jzt.), 58, 84. Először 1269-ben. Mon. Strig. I. 564, Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. Collegit et digessit T. Smièiklas. II -XII. Zagrabiae 1904-1914. V. 623, Zala vármegye I. 87. Hazai okmánytár III. 30. Vö. Reg. Arp. 2951. sz. Hasonló eset 1270-ben is előfordult, amikor V. István király előtt a felek vállalták, hogy a fehérvári