A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)
SOLYMOSI LÁSZLÓ: A székesfehérvári káptalan hiteleshelyi működésének főbb sajátosságai az Árpád-korban
hogy a káptalan egy nappal előbb már hivatkozhatott másnapra keltezett oklevelére. 50 Ennek a keltezési gyakorlatnak olykor látható nyoma maradt, mert valami miatt (a félnek sürgősen kellett az oklevél) a napi keltezésnek, akárcsak a díszes kezdőbetűnek szánt hely végleg üresen maradt. 51 A fehérvári káptalan Árpád-kori kiadványainak kis hányada oklevélátírás volt. A hiteleshely szükség esetén a maga és mások okleveleit egyaránt átírta, vagyis azokat teljes egészében belefoglalta új kiadványa szövegébe. A fehérvári sajátosság ebben az volt, hogy az átírás a 13. század közepétől több alkalommal királyi parancsra történt. Az átírást igénylő fél e célból előbb királyi parancslevelet szerzett, majd azzal együtt jelent meg a hiteleshely előtt, hogy nagyobb nyomatékot adjon kérésének. 52 A zágrábi káptalan is így járt el 1272-ben, amikor V. István király parancslevele birtokában Fehérvárott a káptalannal egyetlen napon (április 14-én) külön-külön öt királyi kiváltságlevelet foglaltatott írásba. 53 A fehérvári káptalan ennek szellemében természetesnek vette, hogy Nyitra megyei birtokügyről szóló oklevele átírása érdekében írjon a nyitrai káptalannak, Csák nembeli Domonkos, az eladó kéri, állítson ki oklevelet a vevő, az esztergomi érsek számára. 54 A fehérvári káptalan erre a 13. században nem kizárólagosan érvényesülő gyakorlatára hivatkozva tagadta meg 1349-ben a pannonhalmi apát és konvent kérését, hogy Szent István Hartvik-féle legendájának egy részletét átírja. Kijelentette, hogy régi szokása szerint (secundum antiquum consuetudinem ecclesie nostre) az egyszerű kérésre az átírást nem köteles kiadni, ahhoz urainak: a királynak, a királynénak vagy a pápának a parancsa szükséges. Végül Guidó bíboros pápai legátus parancslevelére teljesítette a kérést. 55 Utoljára maradt a fehérvári káptalan országos hatáskörének a kérdése. Werbőczy István Hármaskönyve szerint a fehérvári, a budai
