A székesfehérvári Boldogasszony bazilika jelentősége - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 1996)
SOLYMOSI LÁSZLÓ: A székesfehérvári káptalan hiteleshelyi működésének főbb sajátosságai az Árpád-korban
A hiteleshelyek között a fehérvári káptalan egyedülálló helyet foglal el abban a tekintetben, hogy a szerencsés forrásadottságnak köszönhetően korai írásbeliségét a 12. század végéről (1184-ből) fennmaradt oklvele, istenítéleti tevékenységét pedig Kálmán király említett általános rendelkezésén túl konkrét, igen korai (Szent László király uralkodására utaló) adat is bizonyítja. Imre király 1203-ban kelt oklevele Zalamerenye határleírása kapcsán megörökítette, hogy a határokon belül bizonyos Paris földje is a veszprémi káptalan birtoka lett, mert azt Adelheid királyné, Szent László felesége, Fehérvárott tartott tüzesvas-próbával (Albe ferri candentis examinatione) megszerezte, és egész Merenyét a veszprémi egyháznak adományozta. 5 Ez az egyetlen adat maradt fenn a fehérvári bazilikában tartott istenítéleti szertartásról. A bazilika jelentőségéből következően a IV. lateráni zsinat 1215. évi tiltó rendelkezése előtt nyilvánvalóan mindennapos jelenség lehetett, hogy a bírák ide küldték a pereskedő feleket ártatlanságuk bizonyítására. Miután a bazilikában a próbára kötelezett személy vagy megbízottja egyházi szertartás keretében a kézbe fogott izzó vasdarabot a kijelölt helyre vitte és ott letette, sérült kezét bepólyázták, és a kötést lepecsételték, hogy az istenítélet hatása zavartalanul érvényesüljön. A próbát követő harmadik vagy ritkábban a negyedik napon megvizsgálták a pecsétet. Ha feltörve találták, akkor az illetéktelen beavatkozás miatt érvénytelenítették az istenítéletet. Ellenkező esetben feltörték az ép pecsétet, levették a kötést, és szemrevételezték az égés okozta sérülést. Az elgennyesedett seb a bűnösséget, a gyógyulófélben levő pedig az ártatlanságot igazolta. A látleletet azután a világi bíró tudomására hozták, aki a vitás ügyben ennek megfelelően hozta meg ítéletét. Az egyetlen adat ellenére Fehérvárott minden bizonnyal legalább olyan gyakran tartottak istenítéleti szertartást, mint Váradon,
