Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)

II. A forradalmi átalakulás első hónapjai

nyaihoz még következőket csat(o)lá: - mondjuk ki nyíltan, hogy mindaddig, míg felséges királyunk, kit az úr Isten sokáig éltessen, nemzeti szabadságunkat kegyelmesen szívén viselendi, érette, és a trónért életünket s vagyonunkat áldozni készek vagyunk: - továbbá a követi tábla magát képviselőtáblának nyilvánítván, s ebbe követeink is erélyesen beleegyezvén, ezen tettre helyeslésünket mondjuk ki, egyszersmind tudassuk velők, hogy mi őket most már az összes megye képviselőinek tekintvén, miután eddig bizonyított hazafiúságokban tökéletesen megbízunk, oda utasítjuk őket, hogy e jelen országgyűlésen a haza fölvirágzására, s a közjólétre, önmeggyőzésük és ismert becsületességök s belátásuk szerint szabadon, minden utasítás nélkül működjenek, továbbá mondjuk ki, hogy a mai naptól kezdve a megye minden gyűlésein, addig is, míg a törvényhozás e részben intézkednék, minden megyei lakosnak szabad szólása, és szavazata van: — ezek után elsorolván a volt, de szerencsésen lemerült, s az osztrák közbirodalmi kormánytól szolgailag függő magyar kormánynak a nemzet és haza irányában elkövetett nagyszerű vétkeit, s miszerint alatta a kormányi hivatalok az áruba bocsátott lélekmeggyőződésnek vásári aljas kifolyásai voltak, a jó hazafiak pedig üldözés, és gúny tárgyai, - fölhozá, hogy miután a megbukott köz-országlási bécsi minis(z)ténum szabadság elleni kárhozatos politicája szerint, a külföldön tanyázó, s nagy részben nyelvünket nem értő, nemzetünket gyűlölő idegen nyelvű tisztek vezérlete alatt álló magyar katonaság könnyen valamelly szabadságért vívó nemzet elnyomására használtatnék, azoknak visszahívását nemzeti ügyérségünknél sürgessük, mert nemzeti gyalázatnak tartanok, ha katonáink más nemzetek szabadsága elnyomására használtatnának. Most fölállt a nép szabadságáért minden időben erélyesen küzdő bajnoka, s e megyének kedvencz szónoka, Madarász József polgártársunk — üdvözöltetve a néptől: — velős, de gyengélkedő állapotában! gyengébb hangú szónoklatának logicája — ha jól fölfogtam - leginkább oda vágott, miszerint a kor győzelme leginkább abban áll, hogy ezentúl a nép emberei nem lesznek mártyrok, az eddigi népszolgaságot pedig két okban leié, a) a nép butaságában, b) az urak romlottságában, miért is a népet arra fölkéré, hogy magát ezentúl erényre, és értelemre nevelje, az urakat pedig, főleg pedig azokat, kik a szabadság eddigi kivívásában részesek valának, fölhívá, hogy miután a békés forrada- lom, mi alig hihető, vér nélkül vívta ki állását, a szabadság állásához hívek maradjanak, egyébiránt eddigi indítványokat Pest megyei f(olyó) évi martius 21-iki közgyűlési határozat szerint, mellyet a Pesti Hírlap 254. számából kiolvasá, indítványozá fogalmaztatni. Sebestyény Sámuel az újonnan fölszabadult népet békére és nyugalomra fölhíván, beszédét e kívánattal fejezé be, hogy polgártársaink az újonnan kivívott szabadságot sokáig élvezhessék. Elnök az eddigi indítványokat végzésileg elfogadottnak kimondá, egyúttal kijelentve, hogy ezentúl is minden községből a bíró, jegyző, s egy választott tag meg fog hívatni, mi is okot adott arra, hogy Madarász József világosan kívánta kimondatni, hogy e megye gyűlésein minden értelmileg kiképzett lakosa a megyének szavazattal bír, mi végzésileg ki is mondatott. Ezek után másnapra lőn áttéve a közgyűlés, s noha nagy volt a több ezerekre menő jelenlevő néptömeg, mégis legnagyobb renddel, és kellő csenddel véghez ment a tanácskozás és eloszlás, mi legfényes(e)b(b) tanulságul szolgál arra, hogy megérve már a gyümölcs, valamint a nép jellemét éber szemmel kísérőnek föltűnhetett az is, hogy az újonnan kivívott szabadság élvezete nagy részben fátyolt vetett a múltak keserű emlékére, azért tehát hazafiak, polgártársak! Testvérileg fölkérlek, fogjunk az új munkához vidám kedéllyel, bátor kebellel, hogy a hon dolgai mielőbb rendes vágásba jöhessenek, miután majdan a tökéletes(e)b(b) szabadság, e legnemes(e)b(b) égi ajándok, kellemeit élvezendhessük. — Kovachich Őszinte. FORRÁS: Nemzeti Újság IX. évf. 677. sz. 1848. április 13. 121 7-1218. o.