Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
II. A forradalmi átalakulás első hónapjai
közbátorságra ügyelő választmányt nevezett, - melly azonnal összeült, - magát állandónak nyilatkoztatta, — s mindenekelőtt ideiglenes nemzeti őrsereg rendezéséhez fogott, míg törvényhozás útján történendő mikép(p)eni rendezése fölött tudósítva leend - a rendeleteket a választmány szabad sajtón kinyomtatja. — 3 órakor délután a városi lakosság nemzeti színezetű zászlót a fölírással: „béke, szabadság és egyetértés" — a városház erkélyére zeneszóval kitűzte, a választmány pedig az őrsereg rendezésével foglalkozik, a lakosság rangkülönbség nélkül írja magát be. — Jelszavunk: éljen a király, alkotmányos reform, szabadság, egyenlőség, béke, rend. — Kovachich Őszinte, 142 választmányi tag. FORRÁS: Nemzeti Újság IX. évf. 663. sz. 1848. március 21. 1040. o. 1848. március 17. Boross Mihály tudósítása a fehérvári eseményekről Tavasz van, a magyar nemzeti élet tavasza. Az európai események gyorsan röppennek át a nemzetek szívébe, hol, mint jó földben jó mag, egyszerre gyökeret vernek. A bécsi 13-diki események megszülték a pozsonyi 14-diki eseményeket. Fővárosunk kebele már ekkor csordultig állt honfivágyakkal, ki kellett ömleniök, mi sem maradhatánk el. 1 7-én minden rangú egyénekből álló óriás tömeg gyűlt össze, s példás nyugodtsággal vonult a városház felé. Öröm volt látni a nép arczát, mellyen a szabadság első érzete a legszebb rózsákat virítá föl, öröm hallani az egyhangú lelkesedést, melly minden ember ajakán éljenekben nyilatkozott, midőn az alkotmányos élet, szabadság, egyenlőség és általános „polgár" név említtettek. Midőn a hullámzó s folyvást növekedő néptömeg a városház udvarát ellepte, tanácsunk a közkívánatnak engedve, az udvaron ült össze, s várta a nép kívánatát, melyet Szluha Bencze 143 főszolgabíró lelkes és többször éljenektó'l megtört szavakban tolmácsolt. Tanácsunk hallgatólag a nép óhajtását elfogadta, s határoztatott: 1.) Petítió 144 nyomán a pesti pontok követeinknek számos aláírással megküldetnek. 2.) Követeink, mint a nép képviselői, ezután nem a tanácshoz, s nem is a hatvanosokhoz, hanem a néphez intézzék jelentéseiket. 3.) Állandó bizottmány neveztetett ki, melly a csend, rend és békére felügyeljen. 4.) A nemzeti lobogó a városház homlokára kitűzettessék. 5.) A királyi könyvvizsgálónak, hivatala megszűnte tudtára adassék. Felolvastatván követeink jelentése, melly a bécsi és hazai viszonyokat híven rajzolá, felséges fejedelmünk, nádorunk, Kossuth Lajos és több honfiak nevei említésénél szűnni nem akaró örömriadások törtek ki. Végre a legszebb renddel szétvonult a nép, azon édes reményt vívén haza kebelében, hogy neki is van hazája, mellyért élhet és halhat, különösen nem feledve azon szép szavakat, mellyeket fentemlített szónok úr nyomatékosan mondott: „a zsarnok most földönfutó és a nép szabad." - Holnap, azaz 1 8-ikán kezdődik a petítió aláírása. Követeink lelkes jelentése nyomatik, s a nép közt ki fog osztatni. — Boross Mihály 145 FORRÁS: Pesti Hírlap VIII. évf. 5. sz. 1848. március 21. 240. o. 142 Kovacsics Őszinte (eredeti nevén Kovachich Kandid) rácalmási ügyvéd, kisbirtokos. A Madarász testvérek barátja. Tudósításokat írt a megyei eseményekről a Nemzeti Újságba. 143 Szluha Benedek szolgabíró 144 petítió = kérelem, folyamodvány 145 Boross Mihály 18 ! 5. január 9-én született Oszőnyben. 1843-ban telepedett le Székesfehérváron, ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1848. március 14-én Pesten tartózkodott a Székesfejérván Első Magyar Költsönös Életbiztosító Intézet egyik képviselőjeként. A pesti forradalom kitörése itt érte, Székesfehérvárra március 1 6-án érkezett vissza. 1848 májusában a városi közgyűlés tagjává választották. A megyei közigazgatásban is szerepet játszott, a központi választmány tagjává választották. 1 848 júniusában a Közlöny Fejér megyei tudósítója lett, ezenkívül a győri Hazánkban is jelentek meg írásai. 1849. január 1 6-án letartóztatták, a császáriak fogságából március közepén szabadult. A közigazgatás újjáalakításakor gróf Batthyány István kormánybiztos Fejér megye másodalispánjává nevezte ki. 1849. augusztus 20-án Komáromba menekült. 1899. március 5-én hunyt el.
