Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
I. A polgári fejlődés évtizedei
A 33 Ä - En, mivel alföldi földművelő hazámban az illy vigyázatlan eljárás példa nélküli (egyre százat teszek, hogy nálunk ilyen még Szalmadon sem történnék) kalapom után indultam, és nehogy mellényem és frakkom alatt rajtam kívül valami mást — incognito fontos férfiút 88 — vagy éppen ispiont 89 stb. képzeljenek, marasztásuk ellenére is kaczagva hazaindultam. Ennél mulatságos(a)b(b) eset nem érhetett volna; és erre elmondhatom, hogy így még a hetvenedik nagyapám lelke sem járt, habár hon és külföldön szinte száz casinóban megfordultam! Commentárt 90 e szélességhez nem írok. Ez időtől fogva e tájon semmi idegen helyre be nem mertem volna lépni, s be nem tudtak volna vontatni: mert féltem, hogy az itteni magyar vendéglátás megpirít. Azonban ahány ház, annyi szokás! A dunántúli ember inkább udvariasságból, mint belösztönből szíves; ezért itt az alföldi vendéglátói pazar szívesség aligha található, ha szabad az itteni társulati szellem után ítéletet hoznom. Az Alföldön nincs kapu, itt van; amott ölelnek, itt csak bókot csinálnak, s legfeljebb ritkázva kezet fognak. Az Alföldön csak szűk csárda áll, hogy az utas uraságnál kényteleníttessék szállást keresni, itt pedig német fogadós hideg kézmosással fogad. — En részemről a fogadóba-szállást tartom nyugalmasabbnak, de azért a közlékenységét és mutogatási készséget virágozni óhajtom, különben az utazás kötött szemmell bolyongáshoz hasonló. - A terjedelmes(e)b(b) jellemzést másra halasztóm. * De Fejérvárt mi teszi a magyarnak, minden városaink felett, édesbúsan híres-emlékezetessé?! — Oh, nem jelene, nem jövője: hanem nagynevű ragyogó múltja!! Fejérvár volt egykor a tömérdek vészek örvényei felett vívódott magyar haza fővárosa, szinte a tatár pusztításig. Itt kenek fel s esketek fel és fedezék be a szent koronával a magyarok királyait; az egykoron hatalmas hon olly változatos érdemű uralkodói itt szállásoltak s ide költöztek a trónról, dicső apáik hamvai mellé hasonlókép(p) elporlani; itt éltek és gyűltek össze az enyészet csarnokában. (...) Nincs Fejérváron semmi királyi fénylaknak, még csak emlékezetbeh nyoma is; nem látható a templom, hol a koronázás történhetett vagy a magyar birodalomnak szent kincsei őriztettek volna: nincs még csak helye sem fen(n) a falaknak, hol a sírboltok egykoron királyi hamvak fölébe borultak. — Nincs semmi, melly tisztes és hű emlékként hozzánk átmaradván, mutatná, hogy Fejérvár a magyar birodalom fő- s koronázási városa, királyok lakhelye, királyok sírboltja volt valaha! - Mi magyarok még elhunyt királyaink hamvaival sem bírunk. Azon a helyen, hol a királyi lakot állani vélik, most püspöklak emelkedik; és ahol a sírboltokat lenni gyanítják: — ott most istálló és szalmaszín áll. A török Fejérvárt 1541-ben még alapjaiban is feldúlván, kiprédálá. 91 — Mintegy két év előtt a püspöklak udvarán fúrt artézi kút vízét csatornán az utczára akarván vezetni, e csatorna ásásakor egy roppant tetemű és sírjában, amint látszott, már egykor megbolygatott fényes ép ruházatú férfit leltek. A körüle talált ékszereket a m (egyes) püspök a (nemzeti) múzeumnak küldé. Ha e táj porai megelevenednének, milly sokat beszélhetnének hitelesen a magyar birodalom múltjáról. (...) Fejérvár jelenéről semmi érdekest nem tudok mondani. Kis város, látható életelevenség nélkül. A korteskedés drága lelkű időszakában zajongva többet mutathat. Csak jó a mai kereskedői szellemű világ, és ha az embernek eladó valamicskéje maradt szépapjáról!! Csatáry Ottó 92 FORRÁS: Életképek I. évf. 1845. 243-246. o. 88 incognito fontos férfiút = ismeretlen fontos férfiút 89 ispiont=kémet 90 commentárt=jegyzetet 91 kiprédálá = kifosztotta 92 Csatáry Ottó Telegdi Kovács László írói álneve volt.
