Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
IV. A honvédelem szolgálatában
Jellachich rablócsordája honunk földéről elűzetett, s figyeltetett egyszersmind, hogy még honunk egéről minden felhő nem tisztult le, legyünk készen, egyetértők, hogy isten megáldja kezünk munkáját, reménylett sikerrel. S. S. bizottmányi tag 539 szokott ékesszólásával megtámadta azon választmányt, melly az önkíntesek felszerelésére volt s(z)ept(ember) 21 -dikén kinevezve, ros(s)zal(l)ta annak tettét, hogy a horvátokat élelmezte, midőn a magyar seregről nem gondoskodott, különösen kikelt az első alispán ellen, s kívánta felolvastatni az akkori jegyzőkönyveket, hogy kisüljön ki a bűnös? Az első alispán keserűen fájlalta a személye ellen szórt alaptalan vádakat, s míg ellene be nem bizonyíttatnak, mint rágalmat visszautasította. Egymás után keltek fel a szólók, s miután kifejtetett, hogy nem a vádolt választmány, hanem a megye bizottmánya élelmezte a horvátokat, s az is nem hazafiútlanságból, hanem a kényszerítő szükségnek engedve, a nagyobb ros(s)z eltávolítása tekintetéből választotta a kissebbet, magyar seregeinket pedig nem is élelmezhette, mert Fejérvár körülvétetvén, minden közlekedés el volt zárva, kifejtetett továbbá: hogy midőn 1 5 000 főből álló seregünk nem tartotta tanácsosnak az ellentállást, akkor Fejérvár 1 800 fegyvertelen nemzetőre csak mészárszékre adta volna magát, ha ellentáll: s így tárt karokkal ugyan nem, de tárt kapukkal kellett fogadni a rablócsordát, kifejtetett végre, hogy a bizottmány nemcsak hogy nem czimborált Jellachichchal, sőt olly hazafias tetteket követett el, mellyekért méltán dicséretet érdemel, megíratni határoztuk a honvédelmi bizottmánynak, hogy a vizsgálódás eredménye kitudása végett másolatban közölje velünk az arról szóló iratokat, hogy tudhassuk mielőbb, ki a bűnös? Hogy a megye egyeteme mielőbb tisztuljon ki a honárulási vád gyanújából, tudtára adtuk, hogy azon bizottmány nemhogy nem czimborált, sőt a kincstárból önkínteseink számára küldött 150, és a tolnai nemzetőrök által gondviselésünkre bízott több láda fegyvert a berohanás napján Csákvárra szállíttatta, a tolnai nemzetőrök szurony, kasza, s más ölőszereit a padláson széna alá ásatta, s Jellachich és Zichy Ödön kérdéseire is az első alispán azok hollétét eltagadta, mihelyt a horvát csorda elszökött, népfelkelés rendeztetett, az eltitkolt tolnai szuronyok kiosztattak, s Jellachich őrseregét a felkelt nép lefegyverezte, Roth ellen ment, s népünk Jellachich bandájának az egyik halálos döfést adta. Mindezt megíratni határoztuk. Igen is uraim! Es szeretem hazámat, és gyűlölöm Jellachichot, mint senki nem jobban, s megátkoztam minden falatot, melly a rongyos nép torkán lesiklott, de azt mondom: hogy a bizottmány csak emberi, polgári és tiszti kötelességét teljesítette, midőn a felbőszült ebnek konczot vetett, hogy ezer ártatlanokat szét ne tépjen. Könnyű a védettnek leczkéket adni a hazafi kötelességekről, de nehéz a szorongatottnak választani a sok ros(s)z közt, könnyű kimondani, hogy nem kellett volna élelmezni, de nehéz azt megtenni. Isten látja a szíveket, ő ismeri mindenki gondolatát, mit éreztek egyesek Jellachich beütésekor, nem vitatom, de hogy Fejér megye bizottmánya nem czimborálkodásból élelmezte a horvátokat, arra isten előtt esküdni merek. A helyzet rettentőségén aki komolyan gondolkodik, meg fog győződni szavaim valóságán. Es midőn ezen ügyet annyiszor, és olly hévvel pártolom, s védem, meg vagyok tökéletesen győződve, hogy mindannyiszor az igazságot, és Fejér megye becsületét védem, melly az újabb időkben tiszta és szeplőtlen. FORRÁS: Közlöny I. évf. 147. sz. 1848. november 4. 715. o. 1848. október 26. Két megyei bizottmányi tag válasza a Közlöny tudósítására Székes-Fejérvár, nov(ember) 14. Miután a fejérvári tudósító a „Közlöny" 143-ik számában oct(óber) 26-kai bizottmányi ülésünkről, mi legfőbb tárgya leend vala értesítésének, egy betűt sem közlött, 539 feltehetőleg Sebestyén Somáról van szó
