Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
IV. A honvédelem szolgálatában
Rágalmazó azért, mivel szintén a vörössel aláhúzott szavaiban a legkisebb ok nélkül azt állítja, hogy „a tanács itt-létüket tudta, és őket szándékosan eltüntették", hogy „több horvát is lappang a tanács szárnyai alatt"; mindezen állítások ellenkezője a ./., 2 ./., 3 ./. és 4 ./. alatti jegyzőkönyvi iratokból kitűnik. Ugyanis October 5-én d. u. 4 órakor bejelentetvén, hogy a postán horvát tisztek vannak, a bizottmányi ülés azoknak elfogatására egy tisztviselőjét küldötte ki, aki tüstént octob(er) 5-én 4 és 5 óra között Tott Istvánt és társát, úgy szolgájukat is elfogta, és tömérdek nép kíséretében a bizottmányi ülés elé hozta Gőbel postatiszttel együtt; ezen horvát tisztek foglyokká tétetvén, úgy málnájuk megvizsgáltatván, a bizottmány nyilvános ülésben azt rendelte, hogy ezen tisztek úgy málnájuk és kocsijuk másnap, azaz octob(er) 6-án korán reggel egy tisztviselő felügyelete alatt a minis(z)teriumhoz kísértessenek; s mivel minden fegyveres nép Roth horvát generális ellen Tácz felé kiindult a tisztek őrizete Tar postamesterre bízatott és oda nemzetőrök is rendeltettek. October 6-án reggel a városi tisztviselő az érintett Tott Istvánt és társát a minis (z)teriumhoz kívánván kísérni, Strausz a horvátokat letartóztatta, s velük azalatt, míg a városban a népfelkelésre a harangokat félreverték, garázdálkodott. A bizottmány a népfelkeléssel lévén elfoglalva, amidőn ezen hatóság elleni botrány iránti rendelkezést tárgyalni kívánta, egyszerre a nép meghozta a hírt, hogy a garázdálkodó háló-köntösös tiszt a postán azt hírleh, hogy a tanács akasztófára érdemes. - A nép, mely szabad választás útján tett minket tisztviselőkké; mely nyilvános ülésekben mindig a legszámosabban megjelenik, minden intézkedésünket tudja, és részvéttel kíséri e botrányos rágalomra fel lévén ingerülve, a bizottmány minket alulírottakat a dolog mibenléte iránti vizsgálódás és intézkedés végett kiküldött. Mi a postaházba lemenvén, és jövetelünk célját Strausz kapitánynak előreadván, körülményesen - és pedig Talhán verőczei követ úr jelenlétében — felvilágosítottuk, hogy a horvát tisztek már a f(olyó) é(v) octob(er) 5-én d. u. 5 órakor a város által elfogattak, hogy málhájukkal együtt a f(olyó) hó 6-án reggel korán Budapestre a minis(z)ténumhoz kísértetni rendeltettek, és hogy addig a postamester felügyelete alá helyeztettek, sőt őrzésükre nemzetőrök is rendeltettek; de Strausz mindig azon rögeszméből, hogy ő maga intézkedik, és hogy ha a tanács az ellenséggel egyetért, akasztófára érdemes, - indult ki; és mi mindnyájan, úgy Talhán követ úr is hiába figyelmeztettük, hogy itt nem „ha"-ról lehet és van is szó, hanem az ő botrányos és önkéntes intézkedéséről, mely szerint a város által még e hó 5-én elfogott horvát tiszteknek octóber 6-án reggel eszközlésbe rendelt Budapestre való elkísértetését akadályozta; — sőt ezen foglyok iránt a Honvédelmi Bizottmányhoz intézett hatósági levelet is letartóztatni merészelte, anélkül, hogy a hatóságot erről csak értesítette, vagy azzal értekezett volna. Végre Strausz fonák mentegetőzésekbe bocsátkozva, nehogy törvénytelen tettének érdemleges nyilvános tárgyalása által a felkelt nép ingerülve ellene kicsapongásokat kövessen el, Tallián követ úr közbenjárására megnyugodtunk abban, hogy a különben is már octóber 5-én elfogott, és 6-án reggel a bizottmány által Pestre kisértetni rendelt foglyokat Strausz vegye át, a bizottmány pedig az esetet Strausz elleni szigorú elégtétel végett a honvédelmi bizottmánynak be fogja jelenteni, amint azt aznap tüstént meg is tette. A bizottmány 4 ./. alatti bejelentésében Strausz törvénytelen és botrányos eljárását részletesen kimutatta, s annak ismétlését sem tartjuk körünkhöz tartozónak. Es ekképen az, hogy Strausz A) alatti irata vakmerő, hamis, rágalmazó delatio légyen, tökéletesen be van bizonyítva. Egyébiránt az alkotmányossághoz hív ragaszkodásunkat, - annak életünkkel — vérünkkel való előmozdítását mindenkor tanúsítván, bizton elmondhatjuk: adja a Magyarok Istene, hogy a magyar nép mindig így legyen lelkesülve, s akkor erősen hiszszük, hogy a magyar nemzet örökké és dicsőén fog fen(n)állani.
