Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
IV. A honvédelem szolgálatában
Estefelé szakadó esőben kocsin Abára szállíttattak a Hunyadiak által s ott az éjét — sajnosán jegyzem fel mint embertelenséget — egy kurta zsidókorcsma eresze alatt virrasztották át, holott állásuknál fogva is, de mint el nem ítélt foglyok megérdemelték volna, hogy emberségesebb bánásmódban részesíttessenek. 1 848. szeptember 30-kán szép verőfényes idő volt. Mintegy 12 óra lehetett, midőn a kíséret gr(óf) Zichy Ödönnel és Zichy Pál vértesezredi tiszt foglyokkal megérkezett Adonyba, s a városházánál állapodott meg a további utasítást várva. Hogy gr(óf) Zichy Ödön kivégeztetése előre el volt határozva, mutatják a városházánál történt dolgok. Midőn a jegyző leánya csésze meleg levest akart nyújtani a kimerült grófnak, s erre az őrtiszt engedélyét kéré, a tiszt ezt feleié: „lehet neki adni, bár úgysem emészti meg". Midőn Juraszek Károly káplán papi öltönyben a városházánál megjelent, a katonaság azonnal körülfogta, s a foglyoknál tartotta azon nyilatkozattal: „papra úgyis lesz még ma szükség." Megjegyzendő itt, hogy a Hunyady-csapat parancsnoka azon Szalay nevű egyén volt, aki előbb a grófnak tiszttartója volt, de akit szolgálatából szerződés ellenére kevéssel azelőtt elbocsátott. A városházától katonafedezet alatt, a kiváncsi nép gúnyja közt gyalog kísértettek a negyedórai távolságban fekvő gőzhajóállomáshoz, s onnan ladikon szállíttattak át a szigetbe, hol Görgey a Duna partját foglalta el, hogy Jellasich kerülő úton meg ne rohanhassa a fővárost.A foglyok megérkezte után Görgey elnöklete alatt azonnal haditanács tartatott, mely mintegy öt órai tanácskozás után gr(óf) Zichy Pált felmenté, gr(óf) Zichy Ödönt pedig halálra ítélte. A vádak azok valának amelyeket fentebb említettem. Jellasich-féle proklamáczio, 461 s a salvus conductus. 462 A szerencsétlen gróf mentette magát, de mitsem használt, Görgey a pálczát kettétörte, az áldozat lábához dobta, s a halálos ítéletet előtte felolvasta. Látván a gróf, hogy itt védekezésnek nincs helye, csak azt kérte bíráitól, kíméljék meg a gyalázatos bitófától, s ha meg kell halnia, lövessék agyon. — Az ítéleten változtatni nem lehet — ez volt rá a válasz. Azután papírt kért, hogy rokonainak írhasson, s birtokairól rendelkezhessék. „A hazaárulónak nincs birtoka, az konfiskáltatni 463 fog, különben havaiami mondanivalója van, tudassa a pappal." Erre meg azt felelte Görgey. Végre azt kérte, hogy mint igaz kathohkus keresztény óhajtana halála előtt hite szertartása szerint gyónni, s áldozni. Erre az volt a válasz: „Ott a pap, végezze vele imádságát, másra úgysem érdemes." Minthogy egyetlen kérelme sem teljesíttetett, mélyen megilletődve a lelkész elébe térdelt, töredelmesen meggyónt, lelkét isten oltalmába ajánlá, s ezután ezeket monda a lelkésznek: „Hült tetemei a kálozdi templomban tétessenenek örök nyugalomra, s évenként az évfordulóján szentmise szolgáltassák érte, s e czélra két ezer forint alapítványt tett. Birtokait testvére gyermekeinek hagyta. Óráját emlékül testvérének gr(óf) Zichy Domonkos veszprémi püspöknek küldte. Drága gyűrűit pedig Kandida nevű kedvesének ajándékozta azon meghagyással, hogy családja 40 000 f(o)r(in)tot fizessen e hölgynek." Megtévén végrendeletét, szilárd léptekkel ment a bitófa alá: melyet a lóréi rácz pap udvaráról elhozott fenyődarabból rögtönöztek. Végszavai, melyeket később sírkeresztjére véstek ezek voltak: — Ártatlanul halok meg, adja isten, hogy én legyek az utolsó áldozat. Isten áldja meg hazámat, áldja meg nemzetemet. — Ekkor a táborban levő kun czigány rudazókötelet hurkolt a nyakára, s az őrtüzek világánál, úgy, ahogy tudta a szánandó grófot megfojtotta, s ott hagyták csüngni október 1-sői alkonyatig. 461 proklamáczio (proclamatio) = felhívás 462 salvus conductus = oltalomlevél 463 konfiskál = lefoglal, elkoboz
