Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
IV. A honvédelem szolgálatában
Sei 246 G&. Még itt nem lett volna vége a rablásnak, dúlás-, öldöklés-, és égetésnek, mert a feldühült csorda, hihetőleg semmivé teszi a szomszéd helységeket is, és milliók átka nehezült volna azon néhány egyénre, kik a megyei bizottmányban ülvén, csupa hazafiúságból embertársai vagyonát és életét tették koczkára. Ezen szempontokból kell a Fejér megyei bizottmányt megítélni, ha valaki hajlandó volna rá, kárhoztatást mondani, azért hogy megvendégelte Jellachich csorda népét, vagy aki kárhoztat anélkül, hogy ezeket megfontolná, az nem nyúl önkeblébe — a bizottmányt mindenesetre megnyugtatja öntudata. E bizottmány érezte legkínosabban, milly keserves olly csoportot élelmezni, melly jött, hogy a haza törvényeit megtapossa — nemzetiségét elnyomja, jött hazugul, mint barát és dúlt, mint gyalázatos tatár csorda, de a vaskarú kénytelenség sokszor parancsol ollyat, mellynek teljesítésétől visszaborzad a becsületes kebel s mellyet szabadon a világért sem teljesítene és mégis teljesít. Tudta, hallotta a bizottmány mindazon pusztításokat mellyeket a horvát csorda átvonultában tett, mindezeket csak fegyveres erővel lehetett volna megakadályozni, de miután az hiányzott, a vérengző fenevadat czirógatás, etetés által akartuk pórázon tartani. Es annyira mennyire vissza is tartottuk, mégis borzasztó amit elkövettek. A szomszéd puszták és falukra ki-ki csapván — onnan mindent elraboltak — barmokat elhajtottak. így Sárpentelén a plébánost éj idején megrohanva megverték, kirabolták, az urasági marhát elhajtották a szomszéd Csíkvárt temérdeken megrohanták, úgy, hogy az egész lakosság elhagyta a helységet - Lángról mintegy 300 darab juhot több szarvasmarhát elhajtottak, gr. Zichy Györgyöt kegyetlenül megverték, a nőkön erőszakot tettek — Pöntölléről — Börgöndről — Dinynyésről hasonlóképpen marhákat hajtottak el. Pákozdot egészen kipusztították, a házak elejéről a deszkát, tetejéről a nádat leszedték, elégették. De ki tudná előszámlálni ezen csorda irtózatos tetteit, melly fegyelmet nem ismérve, fenyítés esetébe még tisztjére is rálő? Kérdés ezek után mit tett volna e barom nép ha a megyei bizottmány és városi hatóság annyira mennyire nem gondoskodott volna élelmeikről. Hogy sem a megye, sem a város nem viseltetett rokonszenvvel ezen rabló csoport iránt, mutatja magukviselete. Mihelyt a főerő kivonult a városból, a hátrahagyott őröket, tisztjeit a városi nép lefegyverezte, s mintegy 1 1 54 foglyot kísértetett Pestre, mihelyt Roth csapatja újólag fenyegette a megyét és várost — a falusi nép tömegestől felkelt, a székvárosba tódult és kaszákkal kapákkal sietett leverni a gaznépet, melly szabadsága sírját jött megásni és újólag 1400-at fegyverzett le, s kísért Pestre, és Roth csapatját, melly Jellachichal egyesülni akart, f(olyó) hó 6-án Uzoráig 452 visszaugratta. Ez olly tény melly ha mi kis gyalázatot tudna is kenni a rossz akarat megyénk és városunkra, fényt derít mind a kettőre, s tanúsítja hogy a Fejér megyei népben van bátorság, van hazaszeretet, van elszántság. Ez életbűn, megyénk s városunk helyzete, a horvát viszonyok közt, ezen felvilágosítással tartoztam a kormánynak, az olvasóközönségnek és megyém becsületének, s kérem hogy ítéletét mindenki ezen tekintetek után mondja ki. FORRÁS: Közlöny I. évf. 122. sz. 1 848. október 10. 615-616. o. 1848. október 1. Fejér vármegye alispánja, Zlinszky István beszámol a horvátokkal kötött fegyverszünetről és a horvátok elvonulásáról Polgármester úr (Hadhalmy Pál) szóval jelentette, miszerint Zlinszky István első alispán úr őtet hivatalosan értesítette, hogy ma reggel a horvát tábor részéről nála egy őrnagy jelent meg, felmutat(t)atván a bán rendeléséből költ nyílt levelet, mellyet több előkelő magyarok is aláírtak. 452 Ozoráig
