Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)

IV. A honvédelem szolgálatában

1848. szeptember 18. A hivatalos lap tudósítása a Fejér megyei nemzetőrség szervezéséről Fejérmegyéből s(z)ept(ember) 1 8.: Szárazon fogom a tényeket előadni, mert sem időm, sem kedvem azokat formaruhába öltöztetni. Az ellenség határainkon, s mi az örvény szélén állunk. S(z)eptember 14-dikén a bizottmányi ülésre gyűltünk össze. Erre mi minden pillanatban készek vagyunk, mert a ré­gi jó táblabíró vér még nem változott bennünk savóvá. Főjegyzőnk indítványára, miután önkéntesekül a roppant Fejér megye csak 400-at tudott kiteremteni, elhatároztuk, hogy 1 000 nemzetőr kiállítását helységenként a nemzetőrök száma szerint kivetendjük, s azokat a szolgabírák az elöljárókkal egyet­értve toborozzák össze. Szegény hazám! Ha megmaradásod ezektől feltételeztetik, úgy veszve vagy örökre, hacsak a határozat végére tett azon pont, hogy a melly helység a rá kivetett mennyiséget ki nem állítja, vagy ellenszegül, mint hazaáruló, rögtönítélő bíróság eleibe állít(t)atik, nem segít ki a sárból, mert én ugyan békavérűbb magyar népet képzelni sem tudtam mint polgáraink. Követelni tud, de hogy egy lépést is tenne annak megtartásáért ami van, azt már nem teszi. En nem tudom, mikép(p) van az, hogy annyi zörgetésünkre sem tudtunk csak egy istenadta puskát is kapni, hogy legalább most 400 lelkes önkíntesünket fegyverezve küldhetnők a horvátok ellen. Evég­ből küldtük Pestre gróf Győrit, hogy fegyvert akárhonnan, akármi áron teremtsen. Pénzért nem ka­pott, azt mondták nekie, ha kimozdítjuk seregünket, majd kapni fog. Ki látott jó úszót, anélkül, hogy vízbe ment volna? Az 1 000 önkíntes felszerelésére újólag 20 000 pengő forintot vetettünk ki, s lesz pénzünk, ha szolga­bíráink is úgy akarandják?! M inis(z)terelnök úr levele folytán általános népfelkelést határoztunk, s egy küldöttség által felkelési szabályokat dolgoztattunk ki. Szabályok vannak, valljon fel lehet-e rázni aluszékonyságából a pulya népet, még akkor is, midőn a vészharang kong füleibe, valljon ébredni fog-e, ha látja, hogy a horvát mint sívó-rívó oroszlány dúl, és emészt lakhelyében? En nem hiszem, és nincs más mint siratni a né­pet, melly elvész önnön lomhasága, s hidegsége miatt. Fő- és aljegyzőnk táborba szállván, helyettesí­tettek Boros(s) Mihály, Fekete János és Győrfy József, szolgabírákul: Véghehus Zsig(mond), Mé­szöly Vin (ce), Letheny(e)i Kár(oly), Kolozsvári Sándor, Horváth Laj(os), Detrik Zsig(mond), Mészöly Vi(nce), esküttekül: Szabó Gábor, Kósa Dani, Kovács Pál, Horváth Miklós, Mészöly György, Sáy Károly, Szőke Dani, Takács Sándor; számvevőül: Nagy Lajos. Proclamatió bocsáttatik ki népünk közé, melly fesse le híven helyzetünket, viszonyainkat, jövőnket. Valljon nem fogja-e csupán azt mondani a nép: ,,ezt is úr írta!" s azzal félredobni? Minis(z)terelnöki levél folytán a megyénkre esendő újonczmennyiséget toborzás útján fogjuk kiállíta­ni, ha sikerülend. FORRÁS: Közlöny I. évf. 106. sz. 1848. szeptember 23. 545. o. 1848. szeptember 18. A városi közgyűlés a hadiállapot beállta miatt a magánügyekben történő bíráskodást és az ügyintézést felfüggeszti A valóságos háború ideje beál(l)ván, minden törvényszéki, bírói s tanátsnoki magány ügyekbeni bí­ráskodás, valamint a magány ügyekbeni pohticus eljárás további rendeletekig mátul kezdve a köz­gyűlés egyhangú kívánatán(ál) fogva, de a törvény is azt rendelvén, megszüntetők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom