Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)

IV. A honvédelem szolgálatában

szédében a népet ellentállásra buzdítá, kiabálván, hogy ez nem törvény, hanem hamisság, hogy az urak csalják a népet, - és a küldöttséget ökölfenyegetés közt verték ki a faluból. Herczegfalván vasvil­lákkal fegyverkezve rontottak a helység házára, s ajtót törve a küldöttségre, mellynek csak az ablakon kiugrálva sikerült a menekülés; azonban a megyei hajdút, s az orvos személyében egymást földig ver­tek. Az alcsuti uradalomhoz tartozó Mánavölgyön az urasági cselédek vasvillákkal támadták meg a küldöttséget, a megyei hajdút leverték, s a küldöttség innen is csak életveszély közt menekült. Mond­ják az urasági tiszt — ki azt mondta hogy a cselédek munkán vannak, holott neje vallomása szerént reg­geltől délig a korcsmában ittak — bárány hidegséggel nézte a handabandát, s csak egy árva szóval sem csillapította a szavára tán hajlandó garázdákat. Az első alispán rögtön 350 nemzetőrt küldött a fejérvári polgárokból a helyek színére, a fő bűnösök kinyomozására, s elfogatására. Mit fog azután tenni nem tudom, de tanácsolnám, hogy a fejsze vettes­sék a fa gyökerére, melly ros(s)z gyümölcsöt terem, és tétessék a tűzre. Iszonyatos példát kell mutatni a népnek, hogy lássa, miként a törvény szigorúan bos(s)zulja meg magát az őt megtapodókon. Sze­gény nép mire visz tudatlanságod, és ámítóid?! FORRÁS: Közlöny I. évf. 93. sz. 1848. szeptember 10. 475-476. o. 1848. szeptember 9. Matuska János belvárosi segédlelkész „Szózat Székesfejérvárról!" című írá­sa a fehérvári papi gyűlés magyar ügy melletti állásfoglalásáról A titokban ármánykodó camarillának fortélyai közé tartozik leginkább az: hogy az országban lakó kü­lönféle fajokat a magyar ellen ingerelni iparkodik. Az ürügy, mellyet ármány és gonoszság leginkább felhasznált a horvátok és ráczok bujtó gátasára, volt a nyelv, amint is ezt Kossuth lapjában 47. szám alatt olvasható szerb proclamatió tanúsítja, a hol a többi közt ezek vannak: „Minden Magyaror­szágban lakó nemzeteknek előbb a magyarok önkénye szerint meg kell magyarosodniuk, el kell vetni­ök nevöket, nyelvöket, szokásaikat és magyarokká kell válniok." Ezen a téren izgatták, és izgatják most is Erdélyben a szászokat és oláhokat ellenünk, és igen komoly s nyugtalanító mozgalmak fejlőd­tek ki ott is. Azt tudniillik ördögi gonoszsággal óhajtaná az ármánykodó camarilla, hogy valamint egykor az olygarchák 357 viszálya döntötte meg a hazát, úgy most is a nemzetségek közti súrlódás dönt­se azt vészbe. (Es tartani lehet attól, hogy ha ezen a téren kívánt sikerrel nem fog működni, kész a val­lással is ármánykodni, mert aki fut a világosságtól, az előtt még a legszentebb dolog sincs tisztelet­ben.) Es majd ha az egésznek megrázkódtatása, a közcsend és békének felforgatása bekövetkezik, ak­kor az osztrák fegyver igazítja el a magyar sorsát. Tehát csak harczias nemzetnek kell lenni ismét a magyarnak, legyen is, mert akkor lesz csak félelmes, rettenetes nemzet, illyen volt mikor e hazát elfog­lalta, illyen Nagy Lajos és Hollós Mátyás boldog emlékezetű királyok idejében is, így a régi nagyság­ra vergődhetnek. Igaz ugyan a legközelebbi frankfurti hírek reánk nézve örvendeztetők, a német biro­dalom kész tanáccsal, sőt tettel is magyart segíteni, azonban buzgó hazafinak nem illik, nem szabad reactionalisnak 358 lenni. Veszély fenyegeti a hazát délről, veszély fenyegeti nyugotról, és talán az éj­szaki medve is kibújik a lyukból, azért a magyarnak ébren kell lenni. E volt az oka, hogy alsó fejérvári papi kerület buzgó lelkészei, lelkes fejérvári belsó'városi plébános, esperes Miháhk György úr indítvá­nyára augus(z)tus 29-kén tartott gyúlésökben elhatározták: hogy minden a haza oltárára eddig is már tett, ezentúl is teendő áldozatok mellett (életöket sem, ha szükség úgy hozza magával, kímélve) egy 357 olygarchák^nagyurak 358 reactionalis = reakciós

Next

/
Oldalképek
Tartalom