Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)
III. A polgári berendezkedés kialakítása
En néhány község kértére léptem fel, habár előre meg mertem volna jósolni, hogy pártom nem fog zöld ágra vergődni. Azt szokták mondani: „a jó bor czégér nélkül is elkel" gondolám magamban, ha kellek, megválasztanak, anélkül, hogy magamat árulnám, de miután Salamon Györgyöt Madarász József meghordozta a bodajki kerületben, hogy némi sikert biztosítsak magamnak én is ráadtam fejemet a faluzásra. Bár ne tettem volna! Midőn „Szabadság, egyenlőség és testvériség" czímű kis munkámat megírtam, arról szólván, hogy némely máséra sóvárgó az egyenlőséget arra magyarázza, hogy a birtokokat kell egyenlően felosztani, azt mondám olvasómnak: „az ilyen munka nélkül gazdagodni akarónak azt mondjátok — kaparj kurta neked is lesz". — Ezt a kifejezést ártani akaró jó barátim kikapván munkámból (...) agitálnak ellenem. (...) Végre eljött a képviselőválasztás napja, s a pártok június 20-dikán bevonultak Bodajkba. Akkor még nem volt oly telhetetlen a választóközönség, hogy minden választó külön zászlót követelt volna, mint mai napság, a jelölteknek volt egy, s az alá sorakoztak a hívek. Katonaságot sem volt szokás a pártok közé felállítani, mert mindegyik pártot ugyanazon eszme lelkesítette: — megmenteni a hazát és szabadságot — csupán a személyekben volt különbség. Az én zászlómon e jelszó volt: — mindent a népért. — Látván, hogy kisebbségben vagyok, bevontam vitorlámat, várva jobb szelekre, s híveimnek azt mondán, hogy Salamon György zászlója alá sorakozzanak, s azonkép(p)en cselekedtek. Délután négy óráig szép rendben folyt a szavazás, s a betűrendben leszavazott Falu-Battyán, Csoór, Csákberény, Csíkvár, Csurgó, Inota községbehek nagy részben hazaszálhngóztak. Délután öt óra felé látván a Festetich-pártféle magyarok s németek, hogy kisebbségben fognak maradni, ha a még nem szavazott magyarok leszavaznak, nem tudni kinek felbújtására (némelyek báró Luzsinszky Alajos gr. Festetich Géza főkortesét vádolták) véres verekedést kezdtek, s felbátorítva azáltal, hogy az ott maradt magyarok nagy kisebbségben vannak, fékevesztett dühvel üldözték a Salamon-pártiakat, annyira, hogy három ember szörnyű kínok közt meghalt, 1 0 súlyosan megsebesíttetett, s 29 véresre tagoltatott, sőt a Salamon-pártiakat kirabolták. (...) Szóval jajgatás és éktelen istenkáromlás töltötte be a levegőt, mindenfelé vértócsák, s mint vesztett csata után halottak hevertek és sebesültek lézengtek az utczákon. Viczenty Ferencz főbíró, s Eörsi Nagy Antal választási elnök eszöket vesztették, s néhány pandúrral mitsem tehettek annyival kevésbé, mert az olyan Federwisch, Rézman nevű pandúrok inkább szítottak a vérengző németekhez, mint az üldözött magyarokhoz, s a verekedés dúlt mindaddig, míg a düh önmagától le nem lohadt, mint a futótűz, ha nem talál száraz cserjét. (...) * A vizsgálat nagy erélylyel megindíttatott a kihágók ellen, s egész küldöttség működése mellett Jedlicska Lajos újonnan választott szolgabíró teljesítette a kihallgatásokat. (...) A választás természetesen megsemmisíttetett, s új választás rendeltetett el, mely július 23-án ment véghez példás rendben, s szép csöndességben, mert a heveskedőknek nagyon kivette a szívét a tudat, hogy több hőstársuk ott ül, ahol — mint mondani szokták — a kutya nem veszi ki kezökből a kenyeret. Előbb leszavaztak a Salamon-pártiak, s azok elvonultával a Festetich-pártiak, s megszámláltatván a szavazatok, gróf Festetich Géza győzött 1 1 szavazattal. FORRÁS: Boross, 61-66. o.
