Csurgai Horváth József, Hudi József, Kovács Eleonóra: Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai - Források Székesfehérvár történetéből I. (Székesfehérvár, 1998)

III. A polgári berendezkedés kialakítása

SD 118 A feudális közigazgatási struktúra átalakítását követő hónapban került sor az országgyűlési választások megrendezésére. A követválasztás jogi szabályozását az 1848. évi V. törvénycikk biztosította. A törvény valláskülönbség nélkül választójogot biztosított a 20 év feletti férfiaknak. A szabad királyi városokban a választókkal szemben 300 ezüst forint ingatlan, a községekben egynegyed úrbéri telek vagyoni követelményt támasztottak. Ugyancsak részt vehettek a választásokon a kézművesek, kereskedők és gyárosok, amennyiben műhellyel, telephellyel rendelkeztek. A kézművesek esetében legalább egy alkalmazott foglalkoztatása is feltétel volt. Jövedelmi előírást nem támasztottak az értelmiséggel (tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, tanárok, gyógyszerészek, lelkészek, tanítók, stb.) szemben. A törvény a később is gyakorolt választójogi elv alapján mindazon egyéneknek, így a városi polgároknak megadta a választójogot akkor is, ha a fent említett főbb követelményeknek nem feleltek meg, de 1848 előtt rendelkeztek választójoggal. A szabad királyi városok az 1608. évi I. törvénycikk értelmében a vármegyékhez hasonlóan két követet küldhettek az országgyűlésre, akiket a tanács saját kebeléből jelölt ki. Székesfehérváron általában a jegyző, vagy a főbíró és egy tanácsos volt e két személy. A választott polgárság természetesen kifogásolta e „választási", kijelölési rendszert, s ennek eredményeként a XVIII. század közepén egy másik testülettel, a külső tanáccsal együtt bevonták a választásba. A tanács kijelölési joga azonban változatlan volt, a többi testület csak a jelöltek közül választhatott. E gyakorlat a későbbiekben is fennmaradt annak ellenére, hogy a magyar kamara 1790-ben a követek kinevezését a tanács hatáskörébe utalta. A választópolgárság a XIX. század 30-as éveiben lépett fel választási joga érvényesítése érdekében. A hosszas vita, amely a Helytartótanácshoz is eljutott 1832. novemberében ért véget. Ezt követően a tanács jelölése mellett, a város országgyűlési követeit a választópolgárság választotta. A gyakorlat az évtized végére valamelyest módosult, a tanács a két követi posztra 3-3 jelöltet állított. Az évtized végére a jelölés technikája változott, ezáltal nagyobb szerepet nyert a választott polgárság testülete. A törvényi rendelkezések értelmében Székesfehérvár 1, Fejér megye 5 képviselőt választhatott, összességében tehát 6 választókerület küldhetett képviselőt a képviselőházba. A választások lebonyolítására úgynevezett középponti választmányt hoztak létre. A megyeszékhelyen a képviselőkből alakult 44 tagú testület elnöke Haáder Pál polgármester volt. A választás időpontját a közgyűlés - június 12-én 10 órai kezdettel - jelölte ki. Az ezt megelőző összeírást fertályonként házról-házra járva végezték. A városban lakó nemeseket is összeírták, de névsorukat megküldték a társhatóságnak is, hogy választási jogaikat „kétszeresen ne élvezzék". A központi választmány tagjai eltérő álláspontot vallottak a választójogi törvény több paragrafusának értelmezésekor. Az egyik legfontosabb kérdést a szavazás nyilvános, vagy titkos lebonyolítása jelentette. A jogszabály a nyilvános szavazat összeszámlálását írta elő, ennek ellenére a központi választmány többsége Székesfehérváron a titkos szavazás mellett döntött. A választókerületek többségében két jelölt versengett a mandátumért. Székesfehérváron gróf Batthyány Istvánt és Haáder (Hadhalmy) Pált jelölték a város polgárai. A források megemlítik, hogy bár „némely zavargók által néhány perezre történt megzavarása mellett", de folyamatosan és rendezett körülmények között zajlott az első nép-