Lélek és Élet, 1991 (1-3. szám)

1991-04-01

Mit jelent a megváltás a mai ember számára? AZ EGYHÁZ FELADATA A VILÁGBAN VÁRJUK A PÁPÁT 1988. augusztus 20-án Paskai bíboros, esztergomi érsek úr bejelentette, hogy lelkipásztori látogatásra hívta meg Szent­atyánkat, II. János Pál pápát. Tudjuk: Szentatyánk 1991. au­gusztus 16-án érkezik hazánkba. Egyházmegyénkben a pápai enciklikák ismertetésével is készültünk a pápalátogatásra. II. János Pál első enciklikája: a Redemptor Hominis, 1979. már­cius 4-én jelent meg. Témája: A megváltás misztériuma és a megváltott ember helyzete a mai világban. Erről az enciklikáról két előadás hangzott el a szombathelyi papság számára. 1. 1989. október 2-4.: A megváltott ember helyzete a mai világ­ban (Szabó Gyula). 2. 1989. november 27-29.: Az egyház kül­detése és az emberi sors. (Boda László). Ezen két előadás alap­ján röviden ismertettük a pápai enciklikát: A megváltott ember helyzete a mai világban I. AZ EMBER HÁRMAS VONATKOZÁSA: 1. Az ember és az Isten. Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette. Az ember eredete Istennél van és az a feladatunk, hogy Isten munkatársai legyünk. A földi élet után pedig eljussunk Istenhez és vele örökre boldogok legyünk. 2. Az ember és a bűn. Miért nem értékelik az emberek az Istennel való kapcsolatukat? Ennek oka a bűn. A bűn ellen küzdenünk kell, csak így lesz boldog az életünk. Az ember arra is kénytelen rájönni, hogy saját erejéből nem képes legyőzni a bűnt. 3. Az ember és Krisztus. Jézus Krisztus szabadított meg min­ket a bűntől. Nincs más üdvösség, egyedül őbenne. A Szentatya Krisztusra mutat: Testvéreim! Értelmünkkel, akaratunkkal és szí­vünkkel Krisztus felé kell fordulnunk, aki az emberiség megvál­tója. II. A MEGVÁLTÁS MISZTÉRIUMÁVAL KAPCSO­LATBAN A SZENTATYA KÉT NAGY FELADATOT JE­LÖL MEG: 1. Minden ember találjon rá Krisztusra. Krisztus együtt járja az útját az emberrel, az ember pedig Krisztussal. Az elérendő cél: részesíteni az embert a megváltás misztériumában. A megváltott ember kegyelmi kapcsolatban, egyesülésben éljen Jézus Krisztus­sal. Ehhez joga van az egyháznak és minden embernek. Ebben senkit sem szabad megakadályozni. 2. Emberibbé váljék a világ, méltó legyen a megváltáshoz. A megváltott ember nem akárhol, hanem a mai világban él. Az egyháznak ismernie kell azokat a körülményeket, amelyek­ben a megváltott ember él. Ismerni kell azokat az akadályokat, amelyek gátolják az embert abban, hogy egyre humánusabb legyen az élet. A világban mindennek az ember méltóságához kell igazodnia. Mik a mai emberiség problémái? A következő tényezőkről emlékezik meg a Szentatya: a) Az ember által létrehozott dolgok az ember ellen fordulnak, önmaga elpusztítására alkalmas fegyverek válnak belőlük; b) A föld javainak ésszerűtlen felhasználása. A környezet pusz­títása; c) A technikai tudományok fejlődése elhagyta az erkölcsi és etikai tudományok fejlődését. A technika nem támogatja az ember erkölcsi és szellemi fejlődését. így kérdez a Szentatya: Gyarapszik-e, fejlődik-e az ember, avagy elveszti emberségét? Kétségtelen tény, a mi nemzedékünk ragyogó fejlődéssel dicsekedhet. Ugyanakkor korunk tele van fe­nyegető veszedelmekkel. A fejlődés nem lehet öncélú. Az alábbi szempontok figyelembevételét szorgalmazza: 1. A személyt előtérbe kell helyezni a dolgokkal szemben; 2. A léleknek előnyt kell biztosítani a dolgokkal szemben; 3. Az etikai rendnek fölötte kell állni a technikának. A világban tapasztalható ellentét világméretűvé tágítja a dús­gazdagról és a szegény Lázárról szóló példabeszédet. Nem meg­­oldhatatlanok ezek a problémák. De ehhez meg kell változtatni a gazdasági élet struktúráit. Az embereknek meg kell térnie. Nyerje el minden ember a személyes és vallásszabadságot. Növekedjék a szeretet, a jogok kölcsönös tiszteletben tartása. A hívő embernek Krisztust kell a másik emberben látnia. így lesz a mai világ méltó arra, hogy a megváltott ember élhesse benne Isten gyermekeinek életét. Az egyház küldetése és az emberi sors A Szentatya az egyház hármas szolgálatáról beszél; prófétai, papi és királyi, amely leglényegén érinti az emberi sorsot. 1. Az egyház prófétai szolgálata a világban. Az egyház fel­adata az igazság ügyének védelme és képviselete a világban, még­pedig elsősorban a kinyilatkoztatott igazság védelme. Kettős fel­adat: Az igazság belső tartalmát minél mélyebben fel kell tárni. Ez a teológia feladata. Másrészt az isteni igazságot tovább kell adni a világnak. Ez a katekézis, a hitoktatás feladata. Fontos a teológiai kutatás, de a katekézis az egyház elsődleges feladata. 2. Az egyház papi szolgálata a világban. A megváltás misz­tériuma a szentségekben valósítja meg a Krisztussal való sorskö­zösséget a legmélyebben. Ez határozza meg legvilágosabban az egyház papi küldetését. A Krisztussal való sorsközösség alapja a keresztség. A bűnbánat szentsége is alapvető, mert benne valósul meg a Krisztus által hirdetett megtérés, amely nélkül nem léphe­tünk be Isten országába. Az őszinte bánat többet használhat a pszichoanalízisnél. A pedagógia is vallja, hogy az egyedi emberrel való személyes találkozást semmi sem pótolja. A garancia, ame­lyet e szentség nyújt a gyónónak, az hogy bűnei meg vannak bocsátva. Az Oltáriszentség a szentségi élet alapja és csúcsa. Ezért az egyház és a hívek szentségi élete az Eucharisztiában nyeri el a teljességet. Az Eucharisztia révén kapcsolódunk be legbenn­­sőségesebben Krisztus áldozatába. Ebben válik legközvetlenebb feladattá a papi szolgálat. 3. Az egyház királyi szolgálata. Az enciklika így fogalmaz: A keresztény hivatás: szolgálat és uralkodás. Jézus azért jött, hogy szolgáljon, nem pedig, hogy neki szolgáljanak. Amikor tehát a Szentatya leszögezi, hogy Krisztus lelkülete szerint iga­zában csak szolgálva lehet uralkodni, akkor nagyon is nekünk üzen. Ahhoz, hogy valaki méltón és hatásosan lehessen mások szolgálatára, uralkodnia kell önmagán. A pápának éppen úgy, mint minden más püspöknek, önmagára is érvényesnek kell tudnia ezt az elvet. Ugyanehhez kell tartaniuk magukat a pa­poknak, szerzeteseknek, apácáknak, a házastársaknak és szü­lőknek; az összes férfiaknak és nőknek, bármily feladatot is látnak el, az államférfiaktól elkezdve a legalacsonyabb rendű munkát végző munkásokig. Az egyház prófétai, papi és királyi szolgálatával tehát segíti az embert, hogy rátaláljon Krisztusra és hogy egyre inkább emberibbé, vagy mondjuk így, krisztu­­sibbá váljék az élet, az ember élete ezen a földön. A szebb, értékesebb keresztény életért való küzdelmünkben mellettünk áll a Szűzanya is. 4 LÉLEK ÉS ÉLET 1991. APRILIS

Next

/
Oldalképek
Tartalom