Lélek és Élet, 1991 (1-3. szám)

1991-06-01

VÁRJUK A PÁPÁT Ki, miért és hogyan várja a pápát? Mit várnak II. János Pál pápa magyarországi - illetve szom­bathelyi - látogatásától? Milyen reményekkel készülnek a pá­ratlan eseményekre? Az egyszeri találkozáson, a pápai misén való részvételen túl vajon mit jelent még ez a találkozás? Ezekre a kérdésekre válaszolnak most néhányan egyházme­gyénkből. Világi hívők mellett szerzetest és politikust is meg­szólaltatunk. Bencsics Gyöngyi (26 éves pedagógus) i- Elsősorban nem magától a látogatástól várok sokat, ha­nem az utána következő idő­szaktól. Azt hiszem, mind­annyiunknak, akik itt élünk, öröm, hogy egyházmegyénket is meglátogatja a Szentatya. Szeretném, ha emberségét, jó­ságát, amely sugárzik pápánk­ból és a televízión keresztül is látható, át tudná adni nekünk. Legfőképpen a gyermekek szá­mára lenne az fontos. Talán így a gyerekek meglelik majd a szívől jövő szeretetet egymás iránt, a többi ember és Isten iránt is. A szeretettel együtt, a szeretet révén remélhetőleg a hitünk is épül. A gyerek a jövő embere, ő majd továbbadhatja ezt a hitet és szeretetet a követ­kező nemzedéknek. Külön örü­lök, hogy anyanyelvemen, hor­vátul is köszöntik a pápát a vasi grádistyei horvátok. Farkas Viktor (25 éves nép­művelő)- Úgy vélem, ő az egyik leg­kiemelkedőbb egyéniség a pá­pák sorában. Ezt részben a tett­­rekészsége és fáradhatatlansá­ga miatt mondom, de másrészt tisztelem benne, ahogyan kiáll a hite és Egyházának tanítása mellett. Elvhűsége azonban to­leranciával párosul. Elfogadja a másik embert, még ha más véleménye is van. Melléje áll, különösen ha segítségre van szüksége. Sajnos az elmúlt idő­szak zavaros embereszménye mit sem tudott erről. Meg is lett a szomorú következménye. A pápa látogatásáról eszembe jut még valami. Vajon milyen ér­zésekkel várják a pápát a ma­gyarországi nem katolikus ke­resztények?- A pápával való találkozás számukra is bizonyára sok ta­nulsággal jár. Viszonylag ke­vesek számára válik lehetővé a közvetlen személyes találko­zás, de nem kell feltétlenül a pápa ruhájának szegélyét érin­teni; lélekben és gondolatban a közelében lehet az is, aki eset­leg nem jut el a szombathelyi reptérre. Horváth Vilmos ország­­gyűlési képviselő, a parlament emberjogi, vallásügyi és ki­sebbségi bizottságának tagja.- Abból kell kiindulni, hogy nem csak politikai és gazdasá­gi, hanem erkölcsi válságban is vagyunk. S ez utóbbi - úgy tű­nik - nagyobb az előző kettő­nél is. Az erkölcsi válság le­küzdésében óriási segítség le­het a pápa magyarországi útja. Nem csupán magára a látoga­tásra gondolok, hanem arra a készülődésre is, amelyik hosszú hónapok óta tart. Szere­­tetlenségben élünk, holott ma a szeretetre mindennél nagyobb szükség van. A szeretet és összefogás azonban nem lehet kirekesztő sem felekezeti, sem más egyéb szempontból. A má­sik emberben elsősorban azt kell meglátnunk, felfedeznünk, amiben azonosak vagyunk és nem a különbséget. Szerintem ez a felebaráti szeretet alappil­lére - de az elmúlt évtizedek­ben ez az alappillér megrok­kant. Nagyon remélem, hogy politikailag egyetlen párt sem sajátítja majd ki a látogatást, hiszen ez nemcsak a katoliku­sok, hanem minden állampol­gár ünnepe kell, hogy legyen. Reményiné, Irma néni (70 éves nyugdíjas)- Én lelkileg nagyon készü­lök a Szentatya látogatására. Boldog vagyok, hogy hazán­kat, a sokáig elnyomott kis or­szágunkat meglátogatja. Ami­kor bejöttek az oroszok, én ak­kor is bíztam benne, hogy sza­badok leszünk, mert Mária or­szága nem veszhet el. Csalá­dunk hét tagja közül öten me­gyünk Szombathelyre. A Szentatya látogatása bizonyára erősíti majd az emberek hitét. Már a puszta tény is örvende­tes, hogy látjuk majd a pápa mosolygós arcát. A pápa szá­momra a sziklahitet jelenti! Hi­szen Jézus az ő elődjének, Pé­ternek mondta: Rád mint kő­sziklára építem Egyházamat. Remélem, hogy sokan vesszük majd körül a pápát. Mutassuk meg, hogy mi mindannyian ké­szek vagyunk - Vele együtt - építeni Isten országát. Dr. Sill Aba Ferenc feren­ces tartományfőnök- Mint lelkipásztor és egy­háztörténelmi kérdésekkel fog­lalkozó kutató, kél szempont­ból értékelem a Szentatya láto­gatását. Közismert, hogy bár­hová megy a katolikus egyház legfőbb pásztora, mindenütt a hívő embereket akarja megerő­síteni hitük gyakorlásában. Ezért igyekszik találkozni fia­talokkal és idősekkel, munká­sokkal és értelmiségiekkel, a társadalmi élet vezetőivel, és a betegekkel, rokkantakkal is. Természetesen jó alkalmul szolgál látogatása az ország ve­zetőivel való közvetlen megbe­szélésekre. Az ilyen átfogó jel­legű találkozásnak az evangéli­um hirdetése terén, sőt a gaz­dasági és tudományos életben is súlya van. Történelmileg egészen sajátos eset, hogy hi­vatalában lévő római pápa első esetben jár magyar földön. Olyan időben kerül sor erre a lelkipásztori látogatásra, ami­kor intézményeitől még nagy részben megfosztott, négy évti­zeden át adminisztratív intéz­kedésekkel működésében aka­dályozott egyházi közössége­ket keres fel. Olyan társada­lomba érkezik, amelyikben a visszahúzó erők fenn akarják tartani a nyilvánvalóan igaz­ságtalanul kialakított állapo­tot. Erkölcsi támaszt várunk a pápai látogatástól egyházi in­tézményrendszerünk fokoza­tos visszaállításához. Csak így tudunk cselekvőképes partnerek lenni népünk fel­­emelkedésének szolgálatában. H. S. 5 1991. JUNIUS LÉLEK ÉS ÉLET

Next

/
Oldalképek
Tartalom