Lélek és Élet, 1991 (1-3. szám)
1991-05-01
EGYÜTT AZ EGYHÁZZAL A Mária-tisztelet története „íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék" (Lk 1,48) - olvassuk Szűz Mária imájában, a Magnificatban. A Mária-tisztelet történetének tanulmányozása arról győz meg bennünket, hogy e szavak igazi jövendölésnek bizonyultak: valóban minden nemzedék boldognak hirdette Máriát, akinek tisztelete kiállta az idő próbáját, túlélte a történelem viharait. 1. A Mária-tisztelet a hitigazságok fényében. Az ősegyháznak Máriával kapcsolatos hitét elsősorban az evangéliumok tükrözik. Jelentőségükben kiemelkednek Gábor angyalnak Máriához intézett szavai; „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled. Áldottabb vagy te minden asszonynál... Fiad nagy lesz, a Magasságbeli Fiának fogják hívni...” (Lk 1,28.32.). Jelentősek azok a szavak is, amelyeket a keresztre feszített Jézus mondott anyjának, illetve a szeretett tanítványnak: „íme, a te fiad” - „íme, a te anyád” (Jn 19,26-27). Ezekben a szavakban bentfoglaltatnak a legalapvetőbb, Máriával kapcsolatos hitigazságok: ő Isten anyja - bűnöktől mentes, tökéletes („kegyelemmel teljes”) - sajátos szerepe van a megváltás művében és az Egyház életében. Az angyali üdvözlet jelenetéből kiolvasható az is, hogy Mária csodálatos módon: anya és szűz egyszerre. Az ősegyháznak a Szentírásban megfogalmazott hitéből úgy születtek meg a Mária-dogmák, mint ahogy a csírázásnak indult magból kibontakozik a későbbi növény. Hangsúlyoznunk kell, hogy az ősegyház (az apostoli egyház) hitében legalábbis csíraszerűen bentfoglaltatnak mindazok az igazságok, amelyeket az Egyház később - saját hitére reflektálva - megfogalmazott. A Mária-dogmák az alábbi sorrendben születtek meg: a) Szűz Mária Isten anyja (görög megfogalmazásban: theotokosz = „Isten szülője”). Ezt az alapvető és az Egyház által kezdettől fogva ismert és elfogadott igazságot ünnepélyesen az efezusi egyetemes zsinat fogalmazta meg 431-ben. A dogma kihirdetését a keresztény nép hatalmas örömujjongása kísérte. - A III. konstantinápolyi zsinat (680—81) - a félreértések elkerülése végett - külön is hangsúlyozta, hogy- Szűz Mária valóságos anya, mert ő foganta, szülte, táplálta, nevelte szent Fiát,- ugyanakkor valóban Isten anyja, mert Fia már a fogantatáskor és a szüléskor is Isten volt, és nem csak később „istenült meg”. b) Mária szűz volt egész életében (Jézus világrahozatala előtt, a szülésben és a szülés után is). Ez a hitigazság kiolvasható az angyali üdvözletnek Szent Lukács által történt leírásából. A „mindenkor szűz” kifejezést az Egyház ünnepélyes tanításaként először a II. konstantinápolyi zsinat használja 553- ban. Az a későbbi megfogalmazás, hogy Szűz Mária „a szülés előtt”, „a szülésben” és „a szülés után” is szűz maradt, elsősorban azt hangsúlyozza, hogy Mária szüzességét születésétől haláláig a legkisebb sérelem sem érte. c) Mária mentes volt minden személyes bűntől. Ez is ősi meggyőződése az Egyháznak. A „kegyelemmel teljes”, Isten legszentebb Fiának szülője nem vétkezhetett, még bocsánatos bűnt sem követhetett el. Ezt az igazságot ünnepélyesen a tridenti zsinat (1545-63) fogalmazta meg. d) Szűz Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz létének első pillanatától fogva mentes volt az áteredő bűntől. A fenti igazságot az Egyház hivatalos tanításaként IX. Piusz pápa hirdette ki 1854. december 8-án. Amikor a Szentatya ünnepélyesen megfogalmazta a dogmát, természetesen nem „ötletszerűen” cselekedett és nem arra törekedett, hogy egy új gondolattal lepje meg az Egyházat. Sokkal inkább arról volt szó, hogy a pápa felismerte: a fenti igazság mindig is bent foglaltatott - legalább csíraszerűen - az Egyház hitében. (A történeti kutatások egyébként számos adatot szolgáltatnak annak bizonyítékául, hogy a Szeplőtelen Fogantatás tana sosem volt idegen az Egyház hitétől.) e) Földi életének befejeztével Szűz Mária testestül-lelkestül fölvétetett a mennyei dicsőségbe. Ezt a dogmát 1950-ben hirdette ki XII. Piusz pápa. Előzőleg megkérdezte a világ valamennyi püspökét: szerintük hozzátartozik-e az Egyház hitéhez ez a tétel, és időszerű-e annak dogmaként való kihirdetése. A kérdés első felére valamennyi püspök----------8----------pozitív választ adott: az Egyház hiszi Mária testben és lélekben való mennybevételét. A püspökök több, mint 98%-a azzal is egyetértett, hogy az Egyháznak ez a hite dogmaként megfogalmazható. f) Máriával kapcsolatos általánosan elfogadott, de dogmaként ki nem hirdetett főbb igazságok még a következők:- Szűz Máriának sajátos, sőt egyedülálló szerepe van a megváltás művében.- Szűz Máriának sajátos szerepe van a megváltás kegyelmeinek közvetítésében, sőt: megdicsőült állapotában minden kegyelem közvetítője.- Szűz Mária a világ királynője.- Szűz Mária az Egyház anyja. 2. A Mária-ünnepek A legrégibb, általunk ismert ünnep a IV. században keletkezett „Szent Mária emlékezete” néven. Ezt követik az alábbi ismert ünnepek: „Gyertyaszentelő Boldogaszszony” (IV. sz.), „Gyümölcsoltó Boldogasszony” (IV-VI. sz.), „Nagyboldogaszszony” (500 körül), „Kisboldogasszony” (VII. sz.), „Mária csodás fogantatása” (VII. sz.), „Mária bemutatása” (keleten nagyon régi), „Szeplőtelen Fogantatás” (1066-tól Angliában). - A többi ünnep későbbi eredetű. Jelenleg a világegyház - a helyi ünnepeket is beszámítva - kb. 1000 Máriaünnepet ismer. Ebből 16-ot az egész világegyház megünnepel. 3. Mária szerzetesrendjei A legrégibb máriás rendek a 13. században keletkeztek. Legismertebbek: Mária szolgái (szerviták, 1223-tól), a Kármelhegyről elnevezett Szűz rendje (karmeliták, 1243-tól), Mária lovagrendek (1223- tól). - Jelenleg kb. 30 ismert rendje van Máriának. 4. Szűz Mária zarándokhelyei Csak néhányat sorolunk fel kronológiai sorrendben: Altötting (696-tól), Einsiedeln (948-tól), Máriazell (1157-től), Loreto (1294-től), Czestochowa (1382-től), Guadelupe (1531-től), Máriapócs (1696- tól) Lourdes (1858-tól), Fatima (1917-től), Szirakuza (1953-tól). 5. Mária-imák Ezek közül is csak a legismertebbeket soroljuk fel kronológiai sorrendben: „Oltalmad alá futunk” (IV. sz.), Salve Regina (XI. sz.), Üdvözlégy Mária (XII. sz.-tól, mai formája: XV. sz.), Szentolvasó (XIII. sz.-tól, elterjedt imádsággá lesz 1571 után), Loretói litánia (XV. sz.-tól), Úrangyala (XVIII. sz.-tól). 6. Néhány érdekes adat a Mária-tisztelettel kapcsolatban a) Akiről legelőször olvassuk, hogy Máriához imádkozott: Szent Jusztinusz filozófus, vértanú (ti65). b) Aki a ránk maradt legrégibb, Máriához szóló imát írta: Nazianzi Szent Gergely (t390). - A legrégibb ismert, Mária tiszteletére írt költemények szerzői: Szt. Efrém (t373), Szent Ambrus (t397). - A legrégibb ránk maradt Máriáról szóló szentbcszédek szerzői: Proklusz pátriárka (428), Alexandriai Szt. Cirill (431). c) A legelső, általunk ismert Mária-jele(F oly tatás a következő oldalon) LÉLEK ÉS ÉLET 1991. MAJUS
