Lélek és Élet, 1991 (1-3. szám)

1991-05-01

VÁRJUK A PÁPÁT Karol Wojtyla, a mi pápánk (II.) Sokszor csodáljuk a nagy embereket, de ritkán jut eszünkbe megkeresni nagyságuk okát. A hírnév mögött - Isten kegyelme mellett - rendszerint komoly emberi erőfe­szítés is áll. Szentatyánk életében is megfi­gyelhetjük ezt. Kitartó munkával fejlesztet­te jó adottságait, elöljárói felfigyeltek rá, és így nyerte el az egyházban a püspöki, az érseki, majd a legfőbb pásztori méltó­ságot. Az áldozópapságtól Szent Péter székéig Szinte még érződik felszentelt kezén a krizma illata, de máris új feladatot kap. Rómába kell utaznia, hogy folytassa tanul­mányait. Feladata lesz tökéletesíteni teoló­giai ismereteit, elkészíteni doktori disszer­tációját és nyelveket tanulni. Úgy tűnik, könnyedén teljesíti mindezt, sőt: szabad idejében még kirándulásokat is tesz Róma környékére és megismeri magát az Örök Várost is. A nyári szünidőben pedig egy társával tanulmányútra indulnak Nyugat- Európába, hogy megismerkedjenek a lelki­pásztorkodás különböző módszereivel. Látják a kereszténységtől messzire távolo­dott Párizst, Belgiumban megfigyelik, mi­ként élnek együtt katolikusok és protestán­sok. Rómába visszatérve most már világos előtte, hogy az egyházban egyre nagyobb gond az elkereszténytelenedés, az elvilági­­asodás, az érzéketlenség a szociális prob­lémák iránt. Talán éppen ez a nyár erősí­tette meg benne azt a meggyőződést, hogy az egyház megújulásának szolgálatába ál­lítsa minden erejét. 1948-ban visszatért Lengyelországba, miután az, Angelicumon befejezte tanul­mányait. Érseke hamarosan Niegowicba, az egyházmegye legtávolabbi csücskébe küldte káplánnak. Plébánosa atyai szere­tettel fogadta az ősi plébánián, amely a len­gyel falu minden hagyományát és szépsé­gét megőrizte. Mindössze egy évet töltött itt a fiatal káplán. Krakkó lett működésének következő színtere, mégpedig a város központjában lévő Szent Flórián-templom. Ez a város egyik legforgalmasabb temploma, renge­teg fiatal értelmiségi és egyetemista lelki otthona. Karol beleveti magát a lelkipász­torkodásba. Hosszú órákat tölt el a gyón­tatószékben, s közben azon töpreng, ho­gyan tudna új, jobb megoldásokat találni az ifjúság lelki gondozásában. Szokatlan ötlete támad: nyáron gyalog- és vízitúrá­­kat, télen pedig sítáborokat szervez. Ezek a kirándulások nem remélt ered­ményt hoznak. Rá kell jönnie, hogy a sze­mélyes kapcsolatteremtés, a közösségalko­tás Jézus módszere, amely nélkül nincs igazi értelemben vett egyház. Ez a felisme­rés volt sikerének titka. Igaz, kollégái kissé értetlenül néztek az ifjúsági pasztoráció új módszerét követő paptársukra, de be kel­lett látniuk, hogy ennél nincs jobb út a fia­talokhoz. A Szent Flórián plébánián na­gyon jól érzi magát, szívesen töltené itt egész papi életét, de úgy tűnik, az Úrnak más terve van vele. Dr. Karol Wojtyla 1951-ben búcsút vesz a Szent Flórián plébániától, s a lelkipász­torkodást felcseréli a tudományos munká­val. Csaknem minden pasztorációs tevé­kenység megszűnik számára, mindössze a napi szentmise és a gyóntatás marad meg a Mária-templomban. Szabadsága idején azért tovább folytatja a lelkigyakorlatos tú­rákat az ifjúsággal, és ez számára nagy erő­forrás. Három évbe telik, míg megszerzi egyetemi tanári képesítését és mindjárt ez­után meghívják a lublini Katolikus Egye­temre tanárnak. Mint professzor, szívesen beszélget, vitázik hallgatóival és kollégái­val egyaránt. Mindenkit meglep püspöki kinevezése, még Karolt magát is. 1958 júliusában ép­pen vízitúrán van a fiatalokkal, amikor táv­irattal Varsóba hívják, ahol tudatják vele a döntést. Ő csupán azt kéri, hogy megtart­hassa egyetemi katedráját. Emellett szor­galmasan látogatja a krakkói egyházmegye plébániáit. Elve továbbra is az, hogy sze­mélyes kapcsolatteremtéssel lehet igazán Krisztust képviselni, lehet a lelkeket őhoz­zá elvezetni. Ezért is kedvelik meg olyan hamar a hívek és a papok egyaránt. A püs­pök szintén egyre jobban megszereti egy­házmegyéje népét, templomait, különösen a szegényes, kicsi, fából készült templo­­mocskákat. Nagyon be kell osztania idejét, hiszen sok időt vesz igénybe tudományos tevékenysége: előadásokat tart, könyveken dolgozik - mégsem küld el soha senkit időhiányra hivatkozva. 1962 februárjában meghal Krakkó érse­ke, helyére utódot kell állítani. A krakkói káptalan Wojtyla püspököt választja meg, bár ő tiltakozik ellene, hivatkozva eddig is meglévő szolgálataira. Végül is mint érseki helynök, két évig irányítja egyházmegyéje életét. Ebben a minőségben utazik Rómába a II. Vatikáni Zsinatra. A zsinat második ülésszakáról hazatérve 1964. január 18-án megkapja a Vatikánból a kinevezést Krak­kó érsekévé. A fiatal metropolita - alig 44 éves - azonnal munkához lát, hogy megoldást ke­ressen egyházmegyéje fontos ügyeire. Ugyanakkor a zsinat is sok feladatot jelent számára, hiszen nagy részt vállal a zsinati dokumentumok kidolgozásában. Ugyaneb­ben az időben zajlanak Lengyelországban az ezeréves kereszténység jubileumi ün­nepségei. Az ünnepségsorozat egész éven át tart, vasárnapról vasárnapra mindig más városban. így az érsek állandóan úton van, ünnepi miséket celebrál, igét hirdet. Még ki sem piheni az ünnepségek fára­dalmát, amikor 1967. május végén VI. Pál bíborossá nevezi ki. Wojtyla kardinális legfőbb gondja most, hogy véghezvigye a zsinati megújulást. Nemcsak a papokra, hanem a világiakra is számít ebben. Találkozókat szervez itthon és külföl­dön, politikusokkal, egyházi vezetőkkel, fiatalokkal, értelmiségiekkel, munkások­kal. Hirtelen átjárja a zsinat szele az egész lengyel egyházat. Kezd fogalommá válni a lengyelországi egyház, élén a krakkói bí­boros érsekkel. Ezek után érthető, hogy még a Vatikánba is meghívják lelkigyakor­latot tartani. Munkásságával egyre jobban elkötelezi magát a világegyház szolgálatá­ra. 1978. október 16-án a bíborosi kollégi­um megválasztja egyházunk 264. pápájá­vá. Bundies Antal Felhívás II. János Pál pápa magyarországi lá­togatása alkalmával bizonyára sokan vásárolnak különböző emléktárgyakat, kegytárgyakat, amelyek majd emlé­keztetik őket egész életükben erre a szép ünnepre. A Pápalátogatást Előkészítő Püs­pökkari Iroda pályázatot írt ki színvo­nalas emléktárgyak, kegytárgyak ké­szítésére. Mindazon tárgyak, melyeket a zsűri az ünnephez méltónak ítélt, hi­telesítő emblémával kerülnek forga­lomba. Aki ezzel az emblé- — mával ellátott emlék- . I tárgyat, kegytárgyat vásárol, annak nem­csak művészi értéké­ről kap biztosítékot, hanem a kifizetett vé­telár egy részével köz­vetve a pápalátogatás költségeinek kifizetéséhez is hozzá­járul. A Szombathelyi Püspöki Hivatal Pápalátogatást Előkészítő Irodája m 1991. MÁJUS LÉLEK ÉS ÉLET

Next

/
Oldalképek
Tartalom