Szalay János: A szombathelyi Szent Domonkos-rendiek lelkipásztori működése 1638-1938 (Szombathely, 1938)
Első rész, AZ ATYÁK MŰKÖDÉSE
tői, lelkűket a bánat igazi könnyeiben kell megmosatni, hogy azok új életre támadjanak és az Ürban irgalmas ítélő bírót nyerhessenek. A betegeknél van szükség a lélekgondozás legsürgősebb gyakorlására. Az igazi lélekgondozó szereti a betegeket. „Beteglátogatás“ sorainkat mélységes hálával zárjuk le a jó Istennel szemben, aki nem engedi, hogy híveink lélekgondozás nélkül múljanak ki e világból. Alig van olyan halottunk, aki megelőzőleg nem vette volna igénybe az atyák gondviselő szeretetét. * A domonkos atyák feladata a lélekgondozás. Ennek a magasztos hivatásnak úgy akarnak megfelelni, hogy templomukban istentiszteletet tartanak, ami elsősorban Isten imádását fejezi ki. Szép ének és zene kíséretével akarják ezt. Tanítják azután a népet; ők a hitnek a szónokai. S végül a bűnbánat szentségében megadják a töredelmes hívőnek az Isten kegyelmét és táplálják a Legméltóságosabb Oltáriszentséggel. A lélekgondozás iskolája és fokozata ez. A lélekgondozásnak azonban van még több eszköze is, mely erős támasz az Istenhez való közeledésben és Hozzá való állandó hűségben. Egy ilyen eszköz Krisztus szenvedése, Krisztus szentsírja. A nagyhét, a nagyheti szertartások nem hagyják hidegen az embert, hanem belemarkolnak a leikébe és még azok is, akik különben közönbösek Krisztushoz, most megilletődve sietnek Krisztus koporsójához. A nagypéntek a hívők nagy zarándok napja. Szentsír. Az atyák számolva a lélekgondozás eme fontos eszközével, nagy gondot fordítottak Krisztus sírjára és úgyszólván évről-évre díszítik azt. S ott égett 96
