Szalay János: A szombathelyi Szent Domonkos-rendiek lelkipásztori működése 1638-1938 (Szombathely, 1938)

Első rész, AZ ATYÁK MŰKÖDÉSE

A lélekgondozást sok kegyelem és isteni élet követte!

Beteglátogatás.

De nemcsak a templomban állottak az atyák a hívek rendelkezésére, hanem a betegeket is felkeresték és iparkodtak őket megvigasztalni és lelkű két megnyugtatni. Erre nézve hozhatunk egypár példát, amelyek szépen megvilágítják az atyák önfeláldozó lélekgondozását. Az 1710—1711. évek ben dühöngő pestis szolgáltatja az első adatot. A rendi levéltár erről a következőket írja: „mindkét nép, a magyar és német lelkiüdvéért az elmúlt pestis idején, — amilyent a jó Isten örök időkre tartson távol — az egész ház nagy veszélynek tette ki magát és az összes gyóntatok -— amint rendi krónikánk mondja -— az alperjelen kívül, a pestises betegek között fejezték be életüket.“45 Az atyáknak áldozatul is kellett esniük, mert a betegeket Szombathelyről, a városból Szentmártonba vitték, nehogy a pestis a városban elszállásolt katonaságot kikezdje. így lett Szentmárton község valóságos pestistelep,46 és az atyák ennek a veszedelmes telepnek a lelkigondozói. Ehhez járult még, hogy a városnak a járvány idején még plébánosa sem volt, mert eltávozott. Elképzelhetjük az atyák munkáját, amikor nap-nap mellett 30—35 haldokló47 tőlük várta az utolsó vigaszszavakat, mígnem a halál, őket is elragadta. Ezek az atyák méltán tekinthetők a lélekgondozás vértanúinak. Neveik pedig: P. Somogy Antonin, perjel, P. Hegedűs Imre, P. Ozoli Ambrus és P. Daniján Péter.48

45 Szhelyi r. levélt,, No. 180. 4°.

46 Prot. op. Sab„ 1707—1712,, 127. old.

47 U. o., 132—133. old.

48 Lásd 179. old.

94