Szalay János: A szombathelyi Szent Domonkos-rendiek lelkipásztori működése 1638-1938 (Szombathely, 1938)
Első rész, AZ ATYÁK MŰKÖDÉSE
megérteti velük jóságát, fiaivá fogadja őket és saját testével és vérével táplálja azokat. Isten a Hozzá közeledőnek elengedi bűneit és a Szentáldozásban tápláléka lesz. Gyóntatás. Nézzük most meg hogyan buzgólkodlak az atyák, mint az isteni irgalom közvetítői a bűnbánatnál a gyóntatószékben és az Úr asztalánál a Szentáldozás kiosztásában. Megemlíthetjük, hogy a Szt. Domonkos rend szigorúan vette tagjainak kiképzését, hogy a bűnbáriat szentségében betöltendő magasztos hivatásnak minél jobban megfelelhessenek. Ezért a rend nem elégedett meg, hogy atyái csak a papszentelésig tanuljanak, hanem, amint már említettük, tanulmányaik befejezése után is még egy összefoglaló vizsgát kellett tenniök „pro cura animarum“, a lélekgondozásból. Ezt az összefoglaló vizsgát még kétszer, háromévi közökben meg kellett ismételniük. Talán nem lesz érdektelen, ha a régi szombathelyi atyák közül néhányat megnevezünk, akiknek ilyen vizsganapjuk pontos dátummal meg van örökítve. 1688. augusztus hó 1-én P. Verbőczi János a tartományfőnök jelenlétében tett összefoglaló vizsgát és az első három évre megkapta a gyóntatáshoz a jóváhagyást.66 1699. június 6-án vizsgát tesz P. Lendvay Lajos, aki a rend tagjai részére kap gyóntatási joghatóságot.67 1699. december 9-én már másodízben vizsgázik.68 1700. január hó 13-án leteszi az előírt harmadik vizsgát is, melynél ez a megjegyzés van: „jóváhagyatott.“69 1718. aug. hónapban Szombat66 Reg. Stud. Gén., No. 26.j lásd 60. old. 67 U. o., No. 282. 68 U. o.t No. 302. 68 U. o., No. 308. 77