Szalay János: A szombathelyi Szent Domonkos-rendiek lelkipásztori működése 1638-1938 (Szombathely, 1938)

Előszó

ELŐSZÓ.

Örömmel és hálás szívvel köszöntőm a Szent Domonkos rend 300 éves szombathelyi zárdáját. Teszem ezt ilyen érzelmekkel, mert a háznak működése, amelyet k. híveim ezen dolgozat keretében megismerhetnek, sok áldást és boldogságot hozott Szentmárton lakóira, Szombathely városára és ennek egész környékére. A lelkipásztori működés volt az atyák feladata, és ennek főhelye a templom. Nem mindennapi gondoskodással veszik körül templomukat, és a szentmisével kapcsolatban fontos szerephez jutnak az egyházi ruhák, a szentedények, az egyházi ének és zene, mert mindez a szentmise-áldozat magasztosságát hirdeti. A lelkipásztori működésnek van azután három fontos eszköze, és ezeket mind megtalálom az atyák templomában. A prédikáció, melynél az atyák fősúlyt helyeztek a hitelemző beszédekre; a gyóntatószék, az isteni irgalom közvetítő helye, amelyet nagyon sok hívő keresett fel náluk és végül a különböző templomi ájtatosságok, a Szűz Anya és Szentek tisztelete. A rendház, tevékeny életében megtalálom a külső működést is. Az atyák közül sokan dolgoztak az egyházmegye különböző plébániáin. És ami egy lelkipásztornak a legszebb tulajdonságai közé tartozik, a gyermekek nevelése és a szegények szeretete, ez sem hiányzik a domonkos atyák működéséből. Az atyák eme nagyszabású működésének a célját, a jelen dolgozat szavaival így fejezem ki: mindent a hívekért, hogy minél közelebb jussanak Krisztushoz.

A szombathelyi rendház most ünnepli működésének háromszázéves jubileumát. Hálával köszöntőm a rendházat kedves híveim nevében, a meg3