Szalay János: A szombathelyi Szent Domonkos-rendiek lelkipásztori működése 1638-1938 (Szombathely, 1938)
Első rész, AZ ATYÁK MŰKÖDÉSE
A nép már együtt van a templomban és boldognak érzi magát, hogy láthatja a szép istentiszteletet és valósággal belekapcsolódhatik abba. A domonkos atyák tovább építik a hívek lelkében ezeket az érzelmeket, hogy hitük legyen az Istenben meggyőződéses és hogy az Isten iránti szeretet égjen lelkűkben, necsak pislogva, hanem erős lánggal, necsak néhanapján, hanem állandóan és folytonfolyvást növekedve. Ezzel az atyák a „cura animarum“-nak, a lélekgondozásnak a legnehezebb problémáját oldják meg. Es meg is oldották, mert eszközeik isteni eredetűek, isteniek, maga az Isten. A szószék, a gyóntatószék és az Űr Asztala azok a helyek, ahol a híveket tanítják és azok lelkében a szeretet tűzét ápolják. Nézzük most meg a domonkos atyák működését erről az oldalról is. A szószékkel, a prédikálással kezdhetjük. Prédikáció. Amint már említettük, a domonkos atyák templomában vasár- és ünnepnapokon két szentbeszéd volt, külön a magyar és külön a német ajkú hívek részére.19 Az atyák szigorú kötelességüknek tartották mind a két népről gondoskodni, mert amint P. Paar István, a rendház perjele 1750 körül írja a győri püspöknek, a rendet gróf Draskovich György győri püspök mind a két ajkú hívek vigasztalására telepítette ide.20 Ugyanazon perjel egy másik levelében, amelyet a szombathelyi püspöki lielvnöki Szentszékhez intézett, hangsúlyozza, hogy mióta a rend Szombathelyen megvetette a lábát, mind a két nép lelki vigaszát iparkodott előmozdítani.21 Innét magyarázható az a gondviselő szeretet, amellyel az atyák mind a két ajkú híveket felkarolták. A magyar szentbeszédet megkísérlik 19 Lásd 32—33. old. 20 Szhelyi r. levélt., No. 180. 4°. 53
