Szalay János: A szombathelyi Szent Domonkos-rendiek lelkipásztori működése 1638-1938 (Szombathely, 1938)

Első rész, AZ ATYÁK MŰKÖDÉSE

I. Az atyák templomi működése.

Az atyák szentmártoni letelepedése.

1638. április hó 4-én telepedtek le a domonkos atyák Szentmárton községben. Gróf Draskovich György győri püspök is lejött erre az ünnepélyes alkalomra Szombathelyre és a várban lévő házában írta meg ajándéklevelét, melyben a szentmártoni templomot, a plébánialakot és a hozzátartozó javadalmat a domonkos atyáknak adja.

Az 1638-ik évnek április hó 4-ike Húsvét szent napja volt,1 a feltámadás gondolatának győzelme. Nem véletlen, hogy a domonkos atyák eme napon telepedtek le. Az isteni Gondviselés irányította így, hogy az ünnep gondolatából reményt merítsenek a Szt. Domonkos rendnek Magyarországon való feltámasztásához.

Az 1638. április hó 4-e nagy öröm napja a domonkos atyáknak, mert a letelepedés ügye, mely hosszú tíz éven át vajúdott, végre kedvező megoldást nyert. A spanyol származású P. Valdespino János, aki különben II. Ferdinánd császárnak volt a tanácsosa és egyben a bécsi egyetem tanára, már 1628 óta foglalkozott a domonkosok magyarországi letelepedésével, sőt az említett évben magával Pázmány Péterrel is tárgyalt ebben az ügyben.2 1634-ben úgylátszik a letelepedési terv nagyon közel állhatott a megvalósuláshoz, mert P. Valdespino János akkor értesíti a bécsi rendházat, hogy 20 mérföldnyire Bécstől a rendnek Magyarországon

1 Szhelyi r. levélt., No. 6.

2 Római r. levélt., XIV. Ddd. 23., 130—131. old.

21