Szalay János: A szombathelyi Szent Domonkos-rendiek lelkipásztori működése 1638-1938 (Szombathely, 1938)

Első rész, AZ ATYÁK MŰKÖDÉSE

való állandó munka ugyanis magával hozza a megértő és segíteni akaró felebaráti szeretetet. Egy zárdát el sem lehet képzelni jótékonyság nélkül.

A jótékonyságról az első adatot Szent Márton ünnepével kapcsolatban találjuk, amikor a szegényeknek és koldusoknak 5 frt összeget juttattak. A Szent Márton-iinnepi szegénytámogatás 1636. április 25-én kezdődött. II Ferdinánd király ugyanis Szombathely városát a királyi kincstárnak fizetendő minden rendes és rendkívüli adó alól örök időkre mentesítette, de egyben kötelezte örök időkre, hogy Szent Márton ünnepén 5 forintot adjon a szegényeknek.43 Szent Márton napja e szerint a szegények ünnepe volt; az atyák tették ezt ünneppé az alamizsnaszétosztással.

A szentmártoni szegénysegélyezést megtaláljuk a városi jegyzőkönyvben 1803. november hó 10-én is, amikor a város a szegényeknek 5 frt-t utalt ki, jóllehet némelyek nem tudták, hogy miért köteles a város ezt fizetni. Ezért a jegyzőkönyv így folytatja tovább: „mely szokás honnénd származott légyen, némely Individuomok előtt homályban volna, arra nézve az Archiviumban ezeránt Szolló sub No 9 Comprehendált kegyes királyi privilégiumnak publice lett fölolvasásával mostanis az előbbi szokás szerint holnapi napon Ugyan azon Templomban tartandó Isteni szolgálatra 5 fi és a Szegényekk is 5 fi in Summa 10 fi. a Domestica Cassábul ki adatni diszponáltatván.“44

A jótékonyságnak volt egy másik anyagi forrása is: gróf Batthyány Erzsébet 2000 forintja, melyet a koldusok eltartására alapítandó spitályra kellett fordítani. Ennek a 2000 frt ajándékösszegnek történetére nézve megjegyezhetjük, hogy azt maga a

43 Schoenvísner, 319. old,

54 Pro! Civ. Sab., 1803—1805., 181. old.; u. o. 1810—1812., 176. old.

159