Szalay János: A szombathelyi Szent Domonkos-rendiek lelkipásztori működése 1638-1938 (Szombathely, 1938)

Első rész, AZ ATYÁK MŰKÖDÉSE

1774. június hó 15-ig, amikor saját kérésére visszahelyezik Szombathelyre,2 Egészségi állapotáról is tudunk valamit: 1754. augusztus hónapban Sopronból hozatnak hozzá orvost, ami 16 írt 48 krajcárba került.3 ö maga pedig az említett év szeptember havában kétszer utazik Sopronba az orvoshoz.4 Szombathelyen halt meg 1784. június 17-én.5

Vizsgáljuk meg most az atyák lélekgondozási munkáját kint az idegen templomokban, hogy hol és merre jártak mint kisegítők. Keressük föl azután a régi nemesi és grófi családokat, ahol az atyák mint házilelkészek működtek; látogassuk meg a plébániákat is, amelyeken a domonkos atyák végezték a plébánosi, vagy a segédlelkészi teendőket és végül ismerjük meg azt a néhány atyát, aki a katonák lélekgondozásával foglalkozott.

Mielőtt azonban belefognánk a lélekgondozás eme munkáinak ismertetésébe, megemlíthetjük, hogy a szükség is közrejátszott abban, hogy az atyák rendes munkahelyeiket elhagyva a plébániákon és egyéb lelkészségen ennyire dolgoztak. Ilyen szükség volt az 1800-as évek nagy paphiánya. A helytartótanács, hogy valamikép segítsen ezen a bajon, 1802-ben rendelettel utasítja a szerzetházak elöljáróit, hogy a plébánosok segítségére és az üresedésben levő lelkészségek ideiglenes betöltésére egy rendtagot jelöljenek ki.6 A szombathelyi rendházban már 1800-ban van egy atya, P. Kiss Ambrus, kinek hivatala a plébánosok kisegítése.7 Volt azután egy másik szükség is, II. Józsefnek ‘rendházakat feloszlató rendelkezése, mely több atyát kikénysze-2 Regestum, 1765—1776., No. 371.

3 Erogatio, I., 42. old.

4 U. o., 44. old.

5 Lásd 182. old.

6 Prot. Consist., 1802., 212. old.

7 Archiv. Sabaria, 3.

142