A szombathelyi egyházmegye zsinati könyve (Szombathely, 2000)
VI. A szentségek és szentelmények
A szentségek és szentelmények 69 178. Sokszor még a hívők, de néha még a lelkipásztorok sem értik és érzik a keresztény temetés húsvéti jellegét. Néha azzal is találkozunk, hogy papjaink lelkipásztori eszköznek tekintik a temetést: fenyegető, korholó szentbeszédeket tartanak, ilyen imákat mondanak. Temetési énekeinket sem hatja át sokszor a hit vigasztalása. 179. Sok temetésen nem hangzik el szentbeszéd, pedig sok ember csak ebből az alkalomból találkozik az evangéliummal. 180. Különösen a temetési miséken, de magán a szertartáson is találkozunk közömbösséggel és értetlenséggel. Néha zavaró az, hogy a résztvevők még az alapvető viselkedési formákat sem ismerik. 181. Az úgynevezett búcsúztató énekek egy része primitív, más része pedig nem a hit szellemében fogalmazódott meg. 182. A temetési szentmisék egyházmegyénkben a temetés lényegi részét alkotják, amely nagyon helyes gondolkodásra vall. Sokszor azonban ez a misék számának túlzott növekedéséhez vezet. Rendelkezések Áldások 113. § A szentelmények között első helyen vannak az áldások (személyek, ételek, tárgyak, helyek megáldása). Az áldásokat, kivéve azokat, amelyek a római pápának, vagy a püspököknek vannak fenntartva, minden áldozópap végezheti. Sőt bizonyos áldásokat - kellő felkészítés után - világi hívők is adhatnak. Ezzel a keresztségben elnyert általános papságukat gyakorolják.108 Az áldást az egyház a mennyei Atyától kéri Jézus Krisztus nevében és az ő keresztje szent jelének kíséretében. 114. § A szentelmények rendjét a II. Vatikáni Zsinat szellemében átdolgozták. Az átdolgozott szertartások végzésének módját és szövegeit az Áldások könyve tartalmazza. Ebből kitűnik, hogy ki, 108 Liturgikus Lexikon 227-228. o.
