A szombathelyi egyházmegye zsinati könyve (Szombathely, 2000)
V. A keresztény család
42 A keresztény család A család belső élete A házastársak 110. A házastársak a másikért alakítják önmagukat: az önnevelés igazi útja az, ha szeretetközösségre törekszünk azzal, akit egy életre választottunk. 111. A család tagjai közösségben élő személyek, azonban mindenkinek megmarad a maga egyénisége. 112. A hagyományos családmodell, ahol a férj a család körén kívül végzett munkával tartja el hozzátartozóit, az asszony pedig a házon belül végzi a családot összetartó feladatát, már a múlté. A nők közül többen a családon kívül is vállalnak munkát, de ugyanakkor elvárják, hogy férjük is vegye ki részét a házimunkából és a gyerekekkel való foglalkozásból. Ez a fajta jogosan elvárt új munkamegosztás egyelőre nem minden családban valósul meg. 113. Az egyház álláspontja a családtervezés kérdésében változatlan: a szülők joga és kötelessége meghatározni, hogy felelősséggel mikor és hány gyermeket vállalnak. A jegyespárok felkészítésekor rá kell mutatni az önmegtartóztatás értékére. A természetes családtervezési módszerek hirdetése kapcsán pedig ki kell emelni, hogy ez tisztán evilági, vagyis egészségügyi és pszichológiai szempontból is nagy jelentőségű, a házaspár egymásra figyelésének és egymás iránt való tiszteletének az elmélyüléséhez is vezet. A gyermekek 114. A gyermekek nevelése a család legszentebb kötelessége és elidegeníthetetlen joga. A nevelés során azonban bizonyos társadalmi kötelezettségeket is teljesíteni kell, ugyanakkor a család nem képes teljes egészében megoldani a nevelés és oktatás valamennyi részfeladatát. Az egyház tehát bekapcsolódik a nevelésbe, mégpedig - ezt hangsúlyozni kell - a kisegítés elve alapján. A katolikus szülők jogosan igénylik katolikus nevelőintézetek szolgálatait. Fontos, hogy gyermekeiket olyan közösségbe járathassák, ahol hasonló értékrend uralkodik, mint a családban. A katolikus szellemiség őrzése azonban anyagi megterhelést is jelent.
