A szombathelyi egyházmegye zsinati könyve (Szombathely, 2000)

XIV. A sajátos csoportok lelkipásztori ellátása

XIV. A SAJÁTOS CSOPORTOK LELKIPÁSZTORI ELLÁTÁSA

Teológiai megfontolások

381. Jézus Krisztus minden embert megváltott, tekintet nélkül nemzetiségére, bőrszínére, származására. Magatartásában az a szeretet vezette, amely mindenkit meghív és befogad Isten országába. Főképpen azokat az embereket fogadta szeretetébe és barátságába, akiket a világ eltaszított, bűneik miatt kizárt. Krisztus egyháza ugyanazt a magatartást kell, hogy kövesse az emberek között, mint isteni alapítója, aki „a megroppant nádat nem törte össze, a pislákoló mécsbelet nem oltotta ki”.223 Feladatunk, hogy ezt a krisztusi szeretetet minden emberrel megéreztessük. Küldetésünk, hogy emberhalászokként az Isten országába gyűjtsünk mindenkit. Isten kegyelmi segítségével egy olyan világot kell építenünk, amelyben fajra, vallásra, nemzetiségre való tekintet nélkül mindenki igazán emberhez méltó életet élhet,224 és mindenkihez eljuthat az üdvösség örömhíre. E cél érdekében a lelkipásztori munkában Krisztust kell követnünk.

382. Jézus a Beteszda fürdőnél egy 38 esztendeje beteg embert gyógyít meg.225 A béna ember segélykérő szava: „Uram, nincs emberem.” A társadalom és az egyház perifériájára sodródott emberek hasonlóképpen fordulnak hozzánk: nincs ember, aki segítene, nincs ember, aki megbecsülne, nincs ember, aki szeretne. Nekünk, hívő embereknek kell „mások emberévé”, támaszává válnunk.

383. Ugyancsak szent János evangélista írja le Jézus találkozását és beszélgetését a kitaszított szamariai asszonnyal, akinek szívében ott a félelem és a szégyen. Jézus törődéssel teli, bizalmat ébresztő szavai megnyitják az asszony szívét, aki eljut a megújulásra. Az erkölcsi

223 Mt 12, 20

224 VI. Pál pápa PP

225 vö. Jn 5, 1-15.