A szombathelyi egyházmegye zsinati könyve (Szombathely, 2000)
X. Az egyházmegye szervezete
104 Az egyházmegye szervezete esperesi és plébániai hivatalt és annak ügykezelését. Tapasztalatairól írásban beszámol az ordináriusnak. Jelentéseiben kitér az eredményekre és hiányosságokra egyaránt. 276. A fóesperes legyen a paptestvéri egyetértés, együttműködés előmozdítója a rábízott területen. Ennek érdekében főesperessége területén törekedjék a személyes kapcsolatfelvételre nemcsak a kerületi esperesekkel, hanem minden lelkipásztorral és a megszentelt élet intézményeinek képviselőivel is. 277. Főpásztora esetenkénti megbízása alapján nézzen utána a felmerült vitás kérdéseknek, és véleményét terjessze fel az egyházmegye központjába. Tapintatosan törekedjék az esetleges ellentéteket elsimítani, és méltányos megoldást javasolni. 278. Külön felszólítás nélkül is tájékozódjék a főesperesség problémáiról, együttműködve a különböző regionális szakreferensekkel. 279. Legyen gondja arra, hogy az idős és a beteg paptestvérek, valamint a világi munkatársak méltányos ellátásban részesüljenek. Az esperes 280. „A lelkipásztori gondozás közös tevékenységgel való elősegítésére az egymással szomszédos plébániákat külön csoportokba lehet egyesíteni: ilyenek az esperesi kerületek.”191 281. Ha a részleges jog másként nem rendelkezik, esperesnek a megyés püspök azt a papot nevezi ki, akit józan belátása szerint előzetesen alkalmasnak és méltónak talál. Ez ügyben meghallgathat olyan papokat, akik szolgálatukat a szóban forgó esperesi kerületben gyakorolják.192 282. „Az esperest a részleges jogban megállapított, meghatározott időre nevezzék ki. A megyés püspök megfelelő okból józan belátása szerint szabadon elmozdíthatja hivatalából.”193 191 CIC 374. kán. 2. § 192 vö. CIC 553. kán. 2. § 193 CIC 554. kán. 2-3. §