Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)

közönség tapsai és éljenzése közt visszatértek a püspöki palotába. A nép oszladozott, hogy otthonába vigye zarándokúba kegyelmeit.

Ismét áíl a templom. A reflektorfények, melyek három éjjel fénybe öltöztették, kialudtak; de hitünk fényességében tovább ragyog a romjaiból életre kelt Mária-dóm. Szeressék a szombathelyi hívek úgy, mint lelkűk otthonát, térdeljenek cementpadlóján, imádkozzanak oltárainál! Amilyen készségesek voltak a fölépítésében, ugyanolyan buzgók legyenek a látogatásában. A vidékiek pedig, valahányszor mellette visz el az útjuk, térjenek be falai közé, imádni az Urat, köszönteni Szűz Máriát és segítségét kérni a mindennapi életre.

Újjáépített székesegyházunk biztató jele a katolikus Dunántúlnak. A bombák lesöpörték oromzatának tetejéről a hit, remény és szeretet jelképes szoborcsoportját, Ma már újra fent trónol a két torony karjai közt, a város legmagasabb pontján a diadalmas Hit, az erőt adó Remény és az építő Szeretet.

57