Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)

ÚJ ÉLET A ROMOKON I. 1. A pusztulás. Akik ismerték a szombathelyi székesegyházat, az építőművészet remekét, azok szemében mindenkor gyász­keretes emlék marad 1945. március 4. napja. A háború vihara ezen a nagyböjti vasárnapon orkánná erősödött és oly kegyetlenül zúdult Szent Márton szülővárosára, hogy az ország romvárosai között sorrendben a hatodik helyet juttatta számára. A nyugati végek városa, történelme folyamán, többször épült a megelőző korok romjaira. Az ásatások napfényre hozták a város őskereszténységbe nyúló életének romjait. Ezek a romok már nem fájó sebek, hanem a keresztény múltnak beszélő kövei és szent hitünknek áldott emlékei, A megszentelt romok felett a IV. század két püspöke áll őrt: Szent Quirinus, aki itt szenvedett vértanúhalált és Szent Márton, aki itt született. Az őskeresztény Savaria romjait 1947. március 4-én eltemették a mai Szombathely romjai, . . Napfényes reg­gel hozta a hónap első vasárnapját. Egésznapos szentség­­ímádás kezdődött a székesegyházban. A reggeli szent­miséken nagyszámban járultak a hívek az Űr asztalához, és pár óra múlva közülük soknak útravalója lett a szent­ségi Jézus a földöntúli életre. Az erősödő tavaszi szél fehér felhőket hajtott át a város felett, melynek székes­­egyházában Kovács Sándor megyéspüspök ünnepélyes háíaadó szentmiseáldozatot mutatott be XII. Pius pápa koronázásának évfordulója alkalmából. A Te Deum szár­nyaló himnuszát azonban a szirénák vijjogása váltotta fel. Az Oltáríszentséget védett helyre, a püspöki kriptába vitték. Másfél óra múlva bombák zápora verte a várost. A porfelhő alatt félezernél több halott között halottá vált a székesegyház is. Déli egy óra előtt öt perccel megros-5

Next

/
Oldalképek
Tartalom