Toronyi Németh István: Szombathely ünnepe 1947. szeptember 7-8. (Szombathely, 1947)
b) Mária a megváltás eszköze: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte. Isten Anyja is odaadta egyszülött Fiát az emberiség megváltására. Áldozatot vállalt mellette, s ebben nyer különös értelmet szava: íme, az Úrnak szolgálója! Az élet küzdelmében jelentős ez a szó: Uram, legyen a te akaratod szerint, Nehezen tudjuk kimondani; de ha kimondtuk, bármilyen veszteség ért az életben, megkönnyebbülést érzünk. A szenvedésekért jutalom jár: az élet koronája, melyet azok kapnak meg, akik mindhalálig hívek maradnak, A szenvedés elviselése igazi Krisztus követése, azért az ő Szívének kívánsága. Mária ebben is példaképünk. c) Mária életünk, mert záloga az élet kenyerének. Jézus teste az élet kenyere, aki ezt eszi, örök élete van. S ezt a testet Mária által kaptuk. Krisztus szentségi testét fogja Szombathely hívő népe imádni egész éjjel. Krisztus testével kell táplálkoznunk, mert benne isteni erő van. Az emberi szívekben nagy tisztulás megy végbe. Tömegek járnak templomba, olyanok is, akik eddig kerülték. Sokan még nem jutottak el az oltárig. Addig azonban nem lesz megújulás, míg a hívek, férfiak és nők egyaránt, nem jutnak el az oltárig. A szellemi megújulás csak Krisztuson át valósulhat. A közelmúlt nagy körmenetében már nem voltak túlsúlyban a nők. Megindultak a férfiak is, csak kis biztatás kell nekik és elmennek az oltárig. S akkor majd megújul Magyarország. Bizzunk benne, hogy rásegít a nagyhatalmú Szűz, aki segíteni tud, és akar, mert Krisztus mellett ismerte meg az irgalmasságot. Segítő keze érzik a magyar sorson Szent Istvántól napjainkig. Azért énekeljük bizalommal: Nyújtsd ki mennyből, ó Szűzanyánk, kezedet, oltalmunk Isten után csak te lehetsz! Segítsége azonban csak akkor lesz hathatós, ha megtesszük Jézus akaratát. Ilyen érzésekkel boruljunk le most az Oltáriszentség előtt. S mikor Jézust imádjuk, kérjük Anyját, hazánk reményét: Bús nemzeted zokogva esd, nyújtsd irgalomjobbod feléje, botlásaiért ó meg ne vesd." b) A világ világossága A szentbeszéd után kítették a főoltár trónusára az Oltáriszentséget. A világ világossága ragyogott a sötétségben. A hívek a szentségi Üdvözítő színe előtt virrasztónak és imádásában töltötték az éjszakát. Az istentiszteletet a székeskáptalan és a papság ünnepi zsolozsmája nyitotta meg. Újra felhangzott Isten dicsérete, mely harmadfél évvel ezelőtt azon a gyászos 32
